Békés Pál
Azért Manchesterben sem könnyű. Különösen ha 1971-et írunk, és az ember pakisztáni bevándorló.
És nem csupán azért nehéz, mert a környezet ellenséges - a család televíziójának képernyőén feltűnik Enoch Powell, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának jobboldali rasszista politikusa, amint parlamenti beszédben követeli az ázsiai bevándorlók visszatelepítését „származási helyükre” -, hanem azért nehéz, mert meg kell vívni a távoli földrészről hozott hagyományos iszlám értékekre nehezedő európai nyomással. A ház falai közt megvív a Kelet és a Nyugat.
A helyzet összetett; az érzékletes tanmese középpontjában egy vegyes házasság és annak gyümölcsei. Sűrűvérű pakisztáni apa, vörös hajú angol asszony és hat gyermekük, pontosabban csak öt. Az egyiket már a főcím előtt kitagadja a családfő, mert nem hajlandó elvenni az iszlám rítus szerint szülői megegyezés alapján számára választott menyasszonyt, az eljegyzés botrányba fúl. A legidősebb fiú fényképe eltűnik a családi tablóról. A Kelet az Kelet. Aki nincs, az nincs.
A legidősebb fiú körüli botrány pontos előrejelzés: a történet a fiúk kiházasításának csomópontjai körül forrósodik fel. A film mindvégig a családi körben, a bolt és a lakóház szűk világában mozog, sorra villantva fel a lehetséges bevándorlósors-alternatívákat, vagyis a beolvadás különböző stációit.
Pakisztán, a távoli őshaza az angol anyanyelvű gyerekek számára csupán mítosz, és az ott született apa számára is csak fájdalmas, ám távoli hír: a tévéből értesül, hogy a ki tudja hányadik kasmíri konfliktus során indiai repülőgépek bombázzák szülőhazáját.
Mindez messze van, s az ottani értékrend őrzése ideát szinte reménytelen.
A családon belüli konfliktus - az apa szigorú iszlám erkölcsei és tradíciótisztelete, mely egyedüli kapaszkodót jelent számára a világban, az anya nyugati világképével szemben, mely manchesteri proletárszinten ugyan, de mégis az egyén szabad sorsválasztását állítja előtérbe - és a gyerekek hányódása a szülői ház rituális szigora meg a falakon túl uralgó angol életforma közt pontosan modellálja a két kultúra feloldhatatlannak tetsző ellentétét.
A gyermekek felnőtt koráig többé-kevésbé működőképes családi egyensúly fölborul. Ami eleddig összeegyeztethetőnek tűnt, az most ellentétes, sőt ellenséges értékrendek háborújává fajul. A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat. Egymás mellett élni lehet - de együtt?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3188 |
