Kömlődi Ferenc
Csapnivaló forgatókönyv, közepes színészi játék, látványos trükkök, ókonzervatív mondandó – ha a csúcstechnológiai körítéssel alig leplezett alpári technológia-ellenességet mondandónak nevezhetjük egyáltalán… Más megközelítésből: az Árnyék nélkül méltán pályázhatna az év legbutább, mi több, legrosszabb filmje titulusra. Vagy még arra se. Hiszen szinte minden bóvliban felfedezünk egyfajta bumfordi bájt, az őszinte és hamisítatlan giccs szépségét. Úgy érezzük: „ez már annyira rossz, hogy jó”.
Konklúzió: a szóban forgó mozi a rossznál is rosszabb. És még árt is.
A szerzők neoluddita közhelygyűjteményt gyártottak le. Végy egy megszállott, de zseniális tudóst, titkos laboratóriumot, olvass hozzá valamennyit a legelőrehaladottabb tudományos kutatások lebutított változatából – hangzik az alaprecept. (Mindezt nem árt szexis hölgyeményekkel fűszerezni – olvassuk az alaprecept második pontjában.)
A logikai bökkenő csak ott van, hogy a száz százalékig a hivatásuknak élő kutatókat holmi szerelmi galibák nem szokták eltéríteni. Sebaj, íme a kivétel, és máris jöhet gyilok, apokaliptikus tűz, kőkemény akció. Egyszer meghalni nem elég, célszerűbb, ha háromszor-négyszer pusztulunk. Minél látványosabban, hadd álljon a néző hátán a szőr!
Ám a szőr nem áll; izgalom helyett nevetünk, feszültség helyett unatkozunk. S ha valakiért, akkor (természetesen) a „rosszért” szorítunk. De leginkább senkiért… Vagy azért, hogy az oly sok őrült tudós és „veszélyes technológia” után végre-valahára a pozitív oldalról is készítsenek mozikat. Ne csak hébe-hóba, s még akkor is, ha az kevésbé látványos, kevésbé hatásvadász.
Ezt a szerencsétlen – a Frankensteinből és A láthatatlan emberből lenyúlt témákat a mába ültető – fércművet meg a lehető leggyorsabban felejtsük el!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3099 |
