Pápai Zsolt
Az expozíció vámpírfilmet ígér, de a mozi végül is mást, a szeretet erejéről regélő, a melodrámába fojtott sorozatgyilkos-történetet nyújt: a zsáner csupán keret, a századvég emberének társtalanságát illusztrálandó. A Krokodilok bölcsessége hőse egy csökkent értékű és redukált képességű vérszívó, aki még arra sem képes, hogy vámpirizálja áldozatait, az életerő elvételéért cserébe semmit sem nyújt. Két világ közt őrlődő, lélekben megroggyant lényét csupán a tiszta szeretet ereje mentheti meg az örök kárhozattól, ám ezt mindhiába keresi, a büntető igazság nem hagy egérutat számára.
Az opus tehát nem vámpírmese, az viszont mindenképpen a rendező érdemeként könyvelhető el, hogy számos kollégájával ellentétben nem travesztálja a mítoszt. Már csak azért sem, mert néhány mutatós kellék bevetésén kívül jószerivel semmiben sem kapcsolódik hozzá munkájában. Pedig a kacskaringós életpályájú, már másfél tucatnyi filmen túl lévő Po-Chih Leong előtt feltehetőleg nem idegen a vámpírmitológia alapját képező határhelyzet-élmény: az Angliában született, kínai származású direktor a ’70-es évek derekán vuhszia-kalandfilmek, szalon-melodrámák és tucatvígjátékok levezénylésével Hongkongban kezdte, majd a ’90-es évektől Nagy-Britanniában folytatta karrierjét. A Krokodilok bölcsességét már itt forgatta.
A vámpírfilmekben kötelező egzotikumot ezúttal a főhős bolgár (!) felmenői és különösen hangzó neve, illetve a román származású színésznő, Elina Löwenshon személye és sajátos akcentusa szavatolja. Ezekért a nehézkes ötletekért, illetve az „üzenet” súlytalanságáért az előadásmód inventív vonalvezetése kárpótolja a nézőt. Kárpótolja, de csak részben, hisz a forma is hibrid: az alaptónust döntően meghatározó dekorativitás, a helyenként tetszetős, helyenként giccsbe hajló artisztikum keveredik a filmben a konvencionálisabb megoldásokkal.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3097 |
