Kézai Krisztina
Kínában és a jobb kínai könyvesboltokban még találni abból a Szung-dinasztia korából maradt tusból, ami fenyőfakoromból készül, valamint olyan enyvből, amit csak a vadszamár bőréből lehet kivonni. Ha ezzel a tussal festünk, fizikailag feketét mutat ugyan, de tarka színeket szuggerál a szemünknek.
A fekete elnyeli a fényt.
Talán tartalékolja is.
Ha ez így van, a fekete a legszínesebb, a fekete humor a legösszetettebb.
Egyik jeles képviselője Drezdában született 1945. február 13-án, amikor amerikai hadifogolyként őreivel és társaival egy vágóhíd lógó állattetemei között hasalva, véletlenül nem esett áldozatul saját honfitársai bombázásának. Ez a bombázás később teljesen feleslegesnek bizonyult, különösen a 135 000 pincékben elevenen megégett áldozat szemszögéből nézve.
Kurt Vonnegut Jr. azóta sokszínű feketében ír nyomorúságosan kacagtató világunkról, ahol számos az esetlegesség és kevés a logika. Rutinos idegenvezetője a világméretű bolondokházának, egyszerűen összetett stílusa azonban már többször jégre vitt ambiciózus rendezőket.
A Bajnokok reggelije különösen csúszós pálya. Briliáns ábrázolása az Amerikai Rémálomnak: van itt klasszikusan befutott autókereskedő egy lépéssel az idegösszeroppanás előtt, drive-in-ről álmodó szerető, férfiasan transzvesztita helyettes, nőiesen homoszexuális fiú, öngyilkos feleség. Mindenki mindenkitől retteg, senki nem ért semmit, legkevésbé saját magát. Háttérben mosolygó reklámok.
És van egy keserű öregember, aki vagy olcsó sci-fiíró, vagy maga a Teremtő. Esetleg Vonnegut. Vagy mindhárom.
A könyv írói bravúr, bűvészmutatvány, lázadó röhej és rezignált összegzés.
A film egy újabb sikertelen adaptáció Vonnegut történetével, a szelleme helyett. Valahol a fekete szürkés peremén.
Talán majd a kínaiak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3091 |
