Bikácsy Gergely
Nagy szó, ha az ember érzelmes, de nem érzelgős, csendes humorú és egyáltalán nem divatos filmet láthat. Ilyenkor kevesen vagyunk a nézőtéren, már-már unatkozni kezdenénk, aztán – nem is értjük, miért és hogyan – valami megkap a teljesen érdektelennek látszó régi vágású történetből. Talán a nyugodtsága, talán a ravaszsága, hogy ilyen semmitmondó mer lenni.
Jean Becker, a kora ötvenes évek nagytehetségű francia rendezőjének fia forgatta A lápvidék gyermekeit. Ifjabb Becker a nyolcvanas években tűnt fel, a harsogóan moziklip-szerű, jó ritmusú, jól vágott Gyilkos nyárral, melyben Isabelle Adjani virágszál-ártatlansággal készül véres bosszút állni ki tudja már miféle alávaló hóhérokon... Ezt az új filmjét most a hazai bűnregény-olvasók régi ismerőse, Sébastien Japrisot írta más szerző hasoncímű könyvéből. Már a forgatókönyv sem hasonlít sem Becker, sem Japrisot eddigi izgékony munkáihoz, maga a film, A lápvidék gyermekei meg egyáltalán nem hasonlít a mai francia film divat-termékeihez – és ez adja minden halovány báját.
„Idill a szegények között” a huszas évek elején, meglehetősen isten háta mögötti, félvad, de nagyon tunya zöld tájban, ahol a szegények halásznak, gombásznak és gyöngyvirágot árulnak a közeli piacon. Van itt egykor árván maradt csavargó katona, mogorva, ám legbelül érzékeny szívű mozdonyvezető, még mogorvább, új szerelemre és nem feleségére vágyó mesebeli Dagi (Jacques Villeret), van családjától menekülő öreg gyáros (Michel Serrault), sok halk szerelmi bánat, és egy világ örömeitől ide a lápvidékre húzódó arisztokrata (Dussollier), aki olyan normális, hogy már kicsit bolondnak látszik... Ezek a figurák nem tűrnek semmiféle kimódolt és a filmet előre rángató cselekményt; itt az a nagyjelenet, ha a kompánia régi lemezeket hallgat a lápvidék közepén, meg az, ha valamelyikük óvatosan udvarolgat egy szép cselédlánynak. Akinek mindez kevés, annak kedvéért egyszer csak megjelenik egy fékezhetetlenül dúvad, a kocsma közönségét és bútorzatát utcára rámoló bokszbajnok (a francia és angol futball nemrégi fenegyereke, Eric Cantona játssza – egész másképp, de majdnem olyan jó, mint Növényi Norbert Az alkimista és a szűzben...)
Ritka jelenség A lápvidék gyermekei, szerényke szín a harsogó francia mozi-kertben. Mintha a cseh film szép tegnapjából varázslódott volna ide (persze jócskán megfakulva). Nem a „gyilkos”, hanem a „szeszélyes nyarak” ritkán nyíló virága.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/09 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3060 |
