Sándor Tibor
Zsidó és cigány holocaust Magyarországon: két új dokumentumfilm a történelem ismertnek vélt és ismeretlen korszakáról.
A magyarországi zsidó holocausttal kapcsolatos viták az elmúlt tíz év során makacsul ismétlődő koreográfia szerint zajlanak le nyomtatott és elektronikus sajtónkban. Az egyik oldalon azok állnak, akik kisebbíteni kívánják az áldozatok számát. Álláspontjuk az esetek többségében valójában burkolt holocaust-tagadás, ami egyes európai országokban büntetendő cselekménynek számít. Érveik ideologikusak, politikai sandaság terheli őket, soha nem hivatkoznak új kutatási eredményekre vagy újonnan előkerült dokumentumokra. A laikusokat könnyen megtévesztik, hiszen „szenzációs” kijelentéseikkel látszólag évtizedes tabukat kívánnak megingatni. A velük szemben álló történészek érvei sokkal kevésbé látványosak: ők képviselik a „hagyományos”, a korábban már bebizonyított álláspontot.
A vitában nagy jelentősége van a mozgóképes dokumentációnak, hiszen a túlélők visszaemlékezései, a korabeli fotóknak és filmrészleteknek meggyőző ereje óriási. 1999-ben – öt évi munka eredményeként – készült el Fehéri Tamás Emberekkel történt című dokumentumfilmje a magyarországi antiszemitizmus 1919–44 közötti történetéről. A témát kronologikus sorrendben taglaló alkotás bevezető, archív képsorai a fehér kesztyűs, cilinderes főrabbit mutatják, amint 1917-ben megáldja IV. Károlyt és Zita királynét. Egy villanásra még a gyermek Ottót is látni véljük hosszú fürtjeivel. Képek egy elsüllyedt, véglegesen letűnt világból, amelyek a hazai zsidóság és a hatalom békés viszonyát hivatottak felidézni. A következő filmrészleteken már Horthy fővárosi bevonulását, különítményeseket és a zsidók legyilkolását propagáló, a Stürmer-típusú náci lapok stílusában készített plakátokat láthatunk. Az egyébként történetileg hiteles kontraszt még akkor is sikeres felütés, ha tudjuk, hogy a Habsburg-ház és a zsidóság közötti harmonikus kapcsolat és tolerancia nem volt jellemző a magyar társadalom egészére. A „modern”, tehát fajelmélettel motivált antiszemitizmus és a „hagyományos”, tehát politikai és/vagy gazdasági, vallási érvekre támaszkodó antiszemitizmus 1919 utáni megnyilvánulásai nem előzmények nélküliek a magyar történelemben. Elegendő csak Tiszaeszlárra, a századfordulón jelentkező Kereszt-mozgalomra, az agráriusok, Néppártiak szervezkedésére vagy a világháború éveiben felerősödött „zsidó lánckereskedelem”-ellenes hecckampányokra utalnunk. Természetesen mindez nem állt arányban az 1919 után jelentkező és a Kommün zsidó származású vezetőit és Trianont hazug ürügyként felhasználó antiszemitizmus agresszivitásával. Tudom, az előzményekre történő utalásnak is megvannak a maga veszélyei, hiszen ezáltal könnyen felidéződhet a „parttalan, örök zsidógyűlölet” toposza, amely aztán újabb pontosítást kívánna, de talán érdemes lett volna vállalni ezt a kockázatot. Ettől a „bátortalan” kritikai megjegyzéstől eltekintve a film pontosan rekonstruálja az eseményeket, és egyszerre több funkciót is ellát. Egyrészt felbecsülhetetlen szolgálatot tesz mint felvilágosító-oktatófilm. Kellően részletgazdag, de mégsem vész el a részletekben. A kronologikus tárgyalásból nem maradt ki egyetlen fontosabb esemény sem, ugyanakkor felhívja a néző figyelmét a nagyobb összefüggésekre. Például arra, hogy miközben a zsidókat a zsidótörvényekkel jogilag kiszorították a „hazából”, mindezt a bécsi döntésekkel voltak képesek feledtetni. A film által dokumentált közel húsz éves antiszemita propaganda által megdolgozott közvélemény pedig akceptálta ezt az „árukapcsolást”. Az Emberekkel történt azonban több, mint oktatófilm: érdemi hozzászólás egy sor aktuális vitakérdéshez. Prohászka Ottokár tevékenységének megítélésénél például a vitatkozók figyelmébe ajánlom a Németországban 1920-ban horogkereszttel és tőrrel díszített borítóval megjelent Die Judenfrage in Ungarn című könyvet. De nem lenne felesleges tüzetesebben áttanulmányozni az „Egyedül vagyunk” 1938-as ankétján résztvevő írók és költők névsorát sem. Horthy személyiségrajzához is újabb adalékot szolgáltathatnak azok a képsorok, amelyek a kormányzó közszereplését dokumentálják 1944 májusában is júniusában, tehát a vidéki zsidóság deportálásának idején. A film epilógusában két Auschwitzban szolgáló SS-tiszt fotógyűjteményéből láthatunk részleteket, miközben Höss táborparancsnok naplójából hallunk részleteket a krematórium technikai tökéletesítésének nehézségeiről. A fotókon pedig sorsukra váró magyar állampolgárok…
A közvélemény által kevéssé ismert cigány holocausttal kapcsolatos viták egészen más természetűek, mint a zsidó holocaust kérdésével foglalkozók. A vitatkozókat itt nem választják el egymástól áthidalhatatlan világnézeti-politikai különbségek. A nézeteltérések oka inkább a rendelkezésre álló adatok kezelésének eltérő módjából fakad. S a dokumentáció pontatlan: sem a magyarországi cigányság 1944-es létszámát, sem az elhurcoltak, meggyilkoltak számát nem lehet egészen pontosan megállapítani. A téma neves kutatója, Karsai László történész 1992-ben megjelent A cigánykérdés Magyarországon 1919–1945 (Út a cigány holocausthoz) című kötete máig az egyetlen – a szigorú forráskritika követelményeit is figyelembevevő – monográfia ebben a témában. Karsai a cigány holocaust áldozatainak számát 5000-re teszi, kimutatja, hogy a cigányüldözések nagy valószínűséggel a Dunántúlra korlátozódtak, továbbá meggyőzően bizonyítja azt is, hogy 1944 márciusa után a németek közömbös magatartást tanúsítottak ebben a kérdésben.
Varga Ágota Porrajmos – Cigány holocaust című filmjének elkészítéséhez a svájci kormány 1998-as akciója adta az ötletet. A svájciak ekkor kezdeményezték a cigány holocaust magyarországi túlélőinek felkutatását és segélyezését, s a filmben a svájci kezdeményezésre felkutatott túlélők emlékeznek az 1944-es év eseményeire.
Az Emberekkel történt és a Porrajmos a történelmi dokumentumfilm készítésének két különböző módját példázza. Fehéri korabeli újságcikkek és archív híradófelvételek segítségével, objektív látásmódot alkalmazva törekszik a múltbéli események történelmileg hiteles dokumentálására. Varga Ágota filmjének hitelességét viszont a túlélők szükségképpen személyes, szubjektív visszaemlékezése biztosítja. Módszere interaktív: a múltban történteket maga a néző rekonstruálja az interjúk mozaikjából. Ez a módszer – akárcsak Claude Lanzmann Shoah című filmje – lehetőséget teremt a nyilatkozókkal való érzelmi azonosulásra. Fehéri megértésre, megértetésre koncentráló filmjében némiképp visszafogja, késlelteti az érzelmi hatást, egészen az utolsó jelenetig, amikor is a katartikus epilógus áttöri a nézőben kialakított intellektuális percepció „fővonalát”, és „visszamenőleg” teszi érzelmileg megrázóvá az alkotást. Mivel a cigány holocaust áldozatainak és így a Porrajmos szereplőinek sorsa csak kevés nyomot hagyott az utókorra, a rendezőnő még akkor sem vállalkozhatott volna a dokumentumok bemutatására, ha ez lett volna a célja. A film szereplői magukban hordják, külön manifesztáció nélküli, „láthatatlan” történetüket. Éppen ebben, a személyes, a megismételhetetlenül egyedi, csupasz sorsok megmutatásában rejlik hatásának titka. A filmben egyetlen archív filmrészletet találunk: a cigányok deportálását végrehajtó csendőrök avatását, ünnepélyes eskütételét. A nyomot nem hagyók sorsát ez az egyetlen szál köti az elmúlt évszázad jól ismert, „látható” szenvedéstörténetéhez. A két világot összekapcsoló vékony szálat felhasználva a rendező képes hidat építeni a romák sorsa és a magyarok története között, amit szintén személyes sorsok bemutatásával, ez alkalommal „ütköztetésével” ér el. Az egyik áldozat az őt 1944-ben elhurcoló és megalázó csendőr fiával szembesül. Már korábban is ismerték egymást, de a kamera által megörökített találkozásuk új vonásokkal gazdagította az egymásról alkotott képüket: egyikük szemérmes, mégis nagyvonalú megbocsátásról, másikuk a közös múlt feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges őszinte kíváncsiságról tett bizonyságot. – A múlt és a jelen problémáinak megoldásához mindkettő szükséges.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/09 12-13. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3045 |
