Muhi Klára
Filmtörvény nem volt, hanem lesz. Ha mégsem, az egész szakmát újabb hét szűk esztendőre vetheti vissza a jogi anarchia.
Tóth Erzsébet miniszteri biztos, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára
– A 2000. év valószínűleg sovány esztendeje lesz a magyar filmnek. Az új utófinanszírozási rendszer értelmében minden produkció a kincstárral számol el, ezzel párhuzamosan jelentősen leszűkül a Mozgókép Közalapítvány mozgástere. A forráshiánnyal küzdő szakma számára ez semmi jót nem ígér.
– A Történelmi Filmalapítvány így működik már tavaly óta. Mi pedig mostantól csak azt csináljuk, ami a valódi feladatunk. Eddig havonta bizonyos mennyiségű pénzt utaltak a számlánkra, s így mi jelenthettük a szakma forgótőkéjét. Ha kellett, hitelezni tudtunk hiányzó összegeket, befejezési garanciát adtunk, most ennek vége. A baj csak az, hogy nem kérdezte meg senki, felkészült-e a filmszakma erre a váltásra. A bankok például egyáltalán nem vonhatók be, mert olyan garanciákat akarnak, amelyek a hazai filmgyártásban nem teremthetőek meg. Az új finanszírozási rendszerrel valószínűleg lelassul majd a gyártás. A kiút az lehetne, ha több pénz kerülne a rendszerbe. Nagyságrenddel több pénz.
– Ha megszületne a filmtörvény, melynek legutolsó tervezetéről – úgy hírlik – végre szakmai konszenzus van, ez jelentősen enyhítené a magyar film forrásgondjait. Van rá esély, hogy ez még ebben az évben megtörténik?
– Én miniszteri biztosként azt vállaltam, hogy tavaszra elkészül a filmtörvény normaszövege. Ez megtörtént, s most már nem rajtunk múlik, hogy az államigazgatási egyeztetés milyen eredménnyel zárul. Tudom, hogy a minisztérium akarja ezt a törvényt, sőt, benne van a parlament őszi menetrendjében.
– A törvénytervezet jelentősen centralizálná a filmszakma állami forrásait. A filmügyek központi szerve egy Nemzeti Filmalap lenne – vezetőjét a miniszter nevezi ki –, amely az MMK és a Történelmi Filmalapítvány által osztaná szét a támogatásokat. Nem jelent ez visszalépést strukturálisan a mostani rendszerhez képest?
– Az elmúlt évtizedben a mozgóképszakma nem tudta érvényesíteni az érdekeit, hiszen ugyanannyi pénzt kap ma, mint kapott nyolc évvel ezelőtt. Egyszerűen nem voltunk ott a döntési folyamatok sodrában. 1992-ben még helyes volt, hogy a kormányzattól jó messzire kerüljünk, és egy civil szervezet, egy szakmai önkormányzat legyen a filmszakma központi szerve. Aztán a feladatok folyton nőttek, a források pedig egyre apadtak. Minden európai országban természetes, hogy a minisztériumoknak filmügyekkel foglalkozó államtitkársága, erős főosztálya vagy saját filmintézetei vannak. Strukturálisan ott kell lenni a mindenkori döntéshozatal folyamatában. Ezt jelentené a Nemzeti Filmalap. Ezenkívül a törvény figyelembe venné a meglévő szereplőket. S az MMK-t és a Történelmi Filmalapítványt megtartaná eddigi szerepében.
– A törvénytervezet másik újdonsága, hogy az eddigi rendszerhez képest másként gondol a források elosztásának elveire. Az úgynevezett normatív finanszírozásról beszélek...
– A normatív finanszírozás a gyártásban, a forgalmazásban és a terjesztésben egyaránt megjelenne. Ehhez eddig sem az ötlet hiányzott, pusztán a pénz, aminek forrását azok a járulékok jelentenék, melyek a törvény rendelkezései nyomán visszakerülnének a filmszakmába. A Filmalap pedig kidolgozna különböző szabályokat, ami mentén folyamatosan lehet támogatásokat adni. Példának hoznám az Europa Cinema hálózatot. Ez az európai filmek támogatásának szisztémája, ami arról szól, hogy az a mozi, amelyik programjának ötven vagy hetven százalékában európai filmeket vetít, a működéséhez kap bizonyos támogatást.
– A gyártást illetően mindez hogyan nézne ki?
– Ott ez bonyolultabb, s épp a Filmalap feladata volna a gyártási normatívák kidolgozása, de a filozófiáját el tudom mondani. Normatív finanszírozás járna például a magyar vagy magyar részvételű koprodukciónak, függetlenül attól, hogy mi a film műfaja, témája. Aztán lenne sikerdíjas normatíva. Eszerint a film producere egy pontrendszer alapján támogatást kapna a következő filmjéhez a nézőszám vagy bizonyos fesztiválszereplés után. Teljesen ellenőrizhető játékszabályról van szó, amely a producert erősítené. Ha a rendszer megerősödik, lehet hogy díjazni kellene a producer hitelszerző képességét. Ha például egy produkció összeszedte költségeinek hetven, nyolcvan százalékát, juthasson hozzá a maradékhoz. Természetesen működne a jól ismert – a tervezet szövege szerint szelektív – elosztási forma is, ahol egyedi filmtervek pályázhatnak a két alapítványhoz az ismert módon. A szakmában nagyon sokan támogatják ezt a tervet. S azt gondolom, ha ez a törvény most megszületik, a magyar film sorsa egészen más pályára állítható.
Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára
– Nem kell e tartanunk attól, hogy mondjuk a Pénzügyminisztériummal való egyeztetésen elbukik a filmtörvény? Hiszen a tervezet szerint jelentős összegekről kell majd lemondania az államnak, gondolok itt a filmszakmába visszaáramoltatott járulékokra, az esetlegesen adómentessé váló befektetésekre.
– Fontos tisztázni, ez alapvetően nem pénzügyi, hanem kulturális, politikai kérdés. A kormánynak kell elsősorban meghatároznia, melyik irány mellé áll. A polgári kormány pedig fontosnak tartja a nemzeti filmgyártás támogatását, ugyanúgy, ahogyan ezt a legtöbb európai országban teszik – s azt hiszem, ezt bizonyította is. Emellett az EU jelentős szabályokat alkotott a mozgóképkultúrát illetően, és számos kvóta létezik, amelyek a hazai filmek védelmét szolgálják. Itthon a filmtörvény megalkotásával egyidejűleg szükségessé válik a médiatörvény módosítása, hogy hasonló kvóták nálunk is érvényesek legyenek.
– A filmtörvény-tervezet 15 játékfilm átlagos költségét, mai árakon 2 milliárd forintot kíván elkülöníteni a mindenkori költségvetésben a filmszakma számára.
– Ez az összeg valóban szerepel a törvény koncepciójában, ám a valós támogatás a mindenkori kormányzattal kötött alkuk függvénye is lesz. Egyébként szerintem ez az összeg kevés, hiszen minden forrást összevetve az állam jelenleg is fordít ennyit filmtámogatásra. Ám szeretném leszögezni: a filmtörvény nem tud minden pénzügyi problémát megoldani. Előbb-utóbb meg kell teremtődnie egy banki, befektetői háttérnek, a magántőkének is be kell szállnia a magyar filmgyártásba, s erre van is példa. Remélhetőleg el fogunk jutni oda, s a törvénytervezetnek is ez a filozófiája, hogy producereink nem gyártásvezetők lesznek. Mások mellett – igaz, rendezőként – Tímár Pétert említeném, aki saját honoráriumát tette vissza a filmjébe.
– De hiszen az elmúlt évtized szomorú tapasztalata, hogy a hazai piac annyira kicsi, hogy még a sikeres közönségfilmek sem igen térülnek meg. A bankok pedig – nyilván épp ezért – mozdíthatatlanok.
– Én ebben nem hiszek. A hazai piac valóban kicsi, de épp most indul például a 6:3 európai forgalmazása a német nyelvterületen, negyven (!) kópiával. Nem muszáj, sőt nem is szabad kizárólag a hazai forgalmazásban gondolkodni.
– Teljesen új helyzet áll elő a filmszakmában, ha feláll a törvénytervezetben körülírt Nemzeti Filmalap, a magyar film stratégiai döntéshozó, forráselosztó, és hatósági feladatokat ellátó szerve. Nem a régi kézivezérlésű filmirányítás születik ezzel újjá?
– Biztosan lesznek, akik azt mondják, visszatér a régi szisztéma. Ez szerintem csupán bizalom kérdése. Az esetleges ellenzők figyelmébe ajánlom a francia Filmközpontot, melyet Jacques Lang hívott életre, aki igen határozott kultúrpolitikát folytatott a francia film érdekében. Az intézményt egyébként a kormány működteti. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a Nemzeti Filmalap gondolatát a szakma szorgalmazta. Mi pedig elfogadtuk, mert nagy szükség van egy állami egyeztető szervezetre, mely mindazokat a forrásokat egybetereli majd, amelyek e pillanatban meglehetősen „elbeszélnek” egymás mellett. Hatósági feladatokat is el kell látnia majd az alapnak. Jelentős bevételkiesés származik ugyanis abból, hogy nem minősítik tisztességesen a filmeket. Magyarországra – mivel önbevallásos a regisztráció – „hivatalosan” öt éve nem érkezett agresszív tartalmú film. Ennek ugyanis 25 százalékos a járuléka, szemben a többiek 2 százalékával. A jelenlegi helyzet tehát elég nevetséges, s ez a forgalmazók érdekeit is sérti.
– A kulturális kormányzat bizonyos célzott támogatásokkal kezdte működését a film területén. Érdemes ezzel a formával kísérletezni a filmtörvény megszületése után?
– Ez a célzott támogatás kifejezetten a millenniumnak szólt. S el is készült a Kisvilma, a Nagyapáti Kukac Péter, Koltay Gábor jórészt leforgatta filmjét, Mészáros Márta a napokban indítja Csodálatos mandarinját, szeptemberben indul a Széchenyi-film. De ha meglesz a törvény, ez a forma valószínűleg megszűnik, hiszen fölösleges párhuzamosan csatornákat működtetni.
Körmendy-Ékes Judit, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke
– Az ORTT az MMK és az NKA mellett jelenleg a filmfinanszírozás egyik legfontosabb szereplője. Tavaly 600 millió forint körüli összeget pályáztatott. Idén mire számíthat a filmszakma?
– Ebben az évben eddig kb. 1 milliárd forint pályázatáról született döntés. Két pályázatot írt ki a Testület – az elsőt a Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgafilmjeire, illetve 35 év alatti rendezők első filmjére, a másodikat gyerekeknek szóló filmekre és műsorokra, 250 illetve 200 millió forint összegben. Közvetlenül filmes pályázatot már nem fog kiírni idén a Testület. A törvény elvei szerint ugyanis az ORTT fő feladatként a műsorszolgáltatók műsorszámait finanszírozza. Mi valójában egy újraelosztási rendszer vagyunk. Meghatározhatunk bizonyos preferenciákat, de mégiscsak arról van szó, hogy a műsorszolgáltatóknak osztjuk vissza a pénzt egyfajta rendszerben.
– Hogyan érinti majd a filmtörvény az ORTT szerepvállalását a filmfinanszírozásban?
– Idén először az ORTT nyilvánosságra hozta pályázati elképzeléseit egész évre vonatkozóan. Amíg nincs egy összehangolt nemzeti filmstratégia, annyit tehetünk, hogy ezentúl egy programterv alapján fogunk működni, és minden évben megmondjuk, mire lehet számítani. Ha a törvény megszületik, az ORTT filmfinanszírozási elképzeléseit is könnyebb lesz kialakítani.
– Az ORTT is áttér az utófinanszírozás rendszerére, miként az MMK?
– Ezen e pillanatban még gondolkodunk. Az biztos, hogy a mi pénzeink kiosztásának sokkal szigorúbbak a feltételei, mint ami eddig a filmszakmában megszokott volt.
– A rendkívül kemény elszámoltatással valóban okoztak már meglepetéseket producereknek és rendezőknek egyaránt. Ezzel kapcsolatosan sokan vádolják azzal a Testületet, hogy nem ismeri kellőképpen a szakma helyzetét, legalábbis ez látszik a döntéseiből.
– Különféle ellenállások és félelmek vannak az ORTT működésével kapcsolatban, de bizonyos értelemben ez természetes, mert új finanszírozó, új szereplő. Az ORTT ellenőrzési rendszere egyébként tényleg szigorú, de működőképes. Szerintem a mi ellenőrzési rendszerünk jelentheti azt a szintet, amit ma a szakma minden szereplőjének követnie kellene.
– Az ORTT bevezette a visszatérítendő támogatási formát. Ebben is nehéz ráismerni a mai filmgyártási állapotokra, ahol szinte minden produkció alulfinanszírozott, a producerek szegények, és nevetséges percdíjakat fizetnek a televíziók...
– Én viszont azt gondolom, ez a jövő. S a rendszer egyszer rendben lesz annyira, hogy ez a típusú támogatási forma is működjön. Ha csak egy pályázó elviszi és teljesíti, amit a szerződésben vállalt, az már nagy eredmény. S akkor is próbálkozni kell az ilyen új formákkal, ha tudjuk, hogy a filmgyártás optimális viszonyaitól még messze vagyunk.
– Az egyetemista és fiatal filmes pályázat kiírása viszont igazán örvendetes. Üröm az örömben, hogy több fiatalokat futtató stúdió kiszorult ebből a pályázati körből. Egyébként pedig szerintem nem szerencsés, hogy a vizsgafilmeknek kényszerűen televíziós műsorokká kell válniuk. A Filmművészeti Egyetem a szabad kísérletezés és a tanulás terepe kellene, hogy legyen.
– Olyan pályázati kiírást nehéz elképzelni, ami mindenkinek megfelelő. Ami pedig a kérdés második felét illeti, szerintem akik most járnak egyetemre, már egy megváltozott audiovizuális környezetben fognak alkotni. Az ORTT-nek olyan információi voltak, hogy az első lépés megtétele, a vizsgafilmek elkészítése hihetetlenül nehéz. A legfiatalabb generációnak szeretnénk segíteni előrelépni. S szerintem kifejezetten hasznos, ha műveik rögtön bekerülhetnek valamelyik televízióba. Őszintén remélem, hogy ebben a műsorszolgáltatók is partnerek lesznek, s hogy olyan vizsgamunkák születnek, amelyek a szélesebb közönségnek is megmutathatók.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 42-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3019 |
