Nyírő András
Ha én tőzsdeügynök lennék, felnyalt hajjal, kékre borotvált arccal, elegáns nyakkendőben járnék, jó sok pénzt keresnék, szép lányokat hajtanék, és néha elvinném őket moziba. Ha, akkor ezt a filmet nézném meg, magamat látnám a főszerepben, becsületről álmodoznék, és falvédőbölcsességeket fogalmaznék meg a csajomnak. Becsület és pénz konfliktusa, mondanám a film után a Burger Kingben, hatalmas érzelmek csapnak itt össze, örök ellentét, s volt katarzis is, megtisztulva jöttünk ki. Jöhetnek az újabb sárpettyek. A csajom áramvonalas lenne, a fittnesz-horoszkóp-bio univerzumban élne, és mélyen átérezné a filmbeli apa és fia konfliktusát. Frajd, mondaná a brokkolival töltött sültkrumplit maszatolva, de végre egy film, ahol nem lőttek le senkit, se viccből, se komolyan. Ha tőzsdeügynök lennék, ezzel egyetértenék, mert én se szeretném az értelmetlen erőszakot, csak az értelmeset. Elméláznék azon, hogy én melyiket választanám: a becsületet vagy a pénzt. És a becsület mellett döntenék. Ízlelgetném a film kulcsmondatát: tégy úgy, mintha. Tégy úgy, mintha menne az üzlet, tégy úgy, mintha nagymenő lennél, tégy úgy, mintha tőzsdeügynök lennél.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2977 |
