Illés Mária
Ez a cím is azért van, mert valahogy el kell nevezni egy filmet. Hogy pontosan mit jelent, kideríthetetlen. Persze egy biztos, a keresztapuka nem a kártyalapra gondolt tréfás pillanatában, amikor kiötlötte ezt az erotikus áthallású címet, hanem – vélhetően – az újabban divattá vált nyakatekert, ízléstelen és sekélyes szlogengyárosok hatása alá került. Kár, pedig a film többet érdemelne. A főszereplő Rob Schneider, aki a Saturday Night Live című tévéműsorban tűnt fel először, igazán kedves figura: szimpatikus antihős természetes nagyravágyással. E filmben ráosztott szerepe szerint azt a különleges feladatot kapja, hogy három hétig vigyázzon egy dúsgazdag és rosszmodorú selyemfiú házára. A halakért rajongó, kétbalkezes Deuce – aki eddig medencetakarításból éldegélt – egy mozdulattal víz alatti terepasztallá változtatja a lakást, amikor felborítja a dzsigoló hatalmas, vagyont érő akváriumát. A hátralévő idő természetesen a nyomok eltüntetésének jegyében telik, amihez az anyagi hátteret kenyéradó gazdájának hoppon maradt női vendégei biztosítják. Deuce selyemfiú karrierje mégis egészen másképp alakul, mint azt ilyen előzmények után egy sablonos vígjátékban megszokhattuk. A Monty Python-féle abszurd humor keveredik némi didaktikus romantikával, a határokat nem ismerő obszcenitás egy kis mesei szolidaritással. Ettől az egyvelegtől a film persze elég egyenetlen színvonalú: a jelenetek kiszolgáltatottak a poénok minőségének, s emiatt sokszor zavaró annak eldöntetlensége, vajon a jelenet van a viccért, vagy a komédiázás a jelenetért. Meglepő viszont, hogy a film máris reagál a Mátrix sikerére: kétszer is hanyatt dobják magukat a szereplők, miközben a levegőben repülő tányérok és egyéb tárgyak elől menekülnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2976 |
