Hungler Tímea
Diane Keaton színészként egyszer már kivette a részét egy amerikai Három nővér-verzióból, Bruce Beresford kitűnő fekete komédiájában, a Bűnös szívekben, akkor Jessica Lange és Sissy Spacek oldalán. Most a triumvirátus másik két tagját Meg Ryan és Lisa Kudrow játssza, a Keaton által nem csupán az egyik szereplőként, hanem rendezőként is jegyzett opuszban.
Történetünk első, felszínes megközelítésben valamelyik elvadultabb távközlési vállalat vagy mobilszolgáltató reklámfilmjének tűnhet, az (emberi) kapcsolat(ok)ról, a mi hangunkról. A hölgyek a telefonálás összes lehetséges módozatát felvonultatják (vezetékes, drótnélküli, mobil, konferencia, társvonal, üzenetrögzítő), hogy a családi kötelékeket életben tartsák.
Az epizódok egyik telefoncsörgéstől a másikig tartanak, így – köszönhetően annak, hogy a távrecsegő folyton csöng – a film tempója meglehetősen felfokozott; szegény papa (Walter Matthau) is két kihangosítás között szenderül jobblétre.
A finom, kicsit sem szájbarágó telefon-metaforika természetesen korunk zaklatott életmódjaként értelmeződik, de filmünk szociális érzékenysége folytán érinti az örökbecsű feminista témakört is: karrier vagy család?
Mindezen dicséretes próbálkozások ellenére, elnézve a burleszk elemektől sem mentes – hasra esések, rohangászás, (telefon)huzalba-gabalyodás, sőt: lisztdobálás! – érzelmileg helyenként kissé túlcsorduló alkotást, summázatunk mégis csak ennyi: itt nem csupán a telefonvonalak égtek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2973 |
