Altorjay Gábor
Leni Riefenstahl 1931-ben forgatta Balázs Béla forgatókönyve alapján a Kék fény című filmet. Kettőjük kapcsolata és a forgatás története szintén vászonra kívánkozik.
I.
Berlin, 1931 tavasza. A Háromgarasos regény megfilmesítéséért folyó visszataszító per, a „B. B. contra B. B.” borzolja a kedélyeket. Balázs Béla, a magyar marxista, filmesztéta, esszé- és forgatókönyvíró a Weltbühnében meggyanúsítja Bertold Brechtet, hogy eladta és elárulta művészi becsületét. Brecht valóban feladta a Háromgarasos regény megfilmesítésénél felmerült minden aggályát, miután Pabst jelentős összeget fizetett.
Herbert Ihering azonban kiáll Brechtért és megrágalmazza Balázst, hogy az Industrie-Film ügynöke. S tényleg, érdekes módon Balázs folytatta a Háromgarasos regény forgatókönyvírását, miután Brecht felhagyott vele. A helyzet tovább mérgesedett; végül is a két B. B. őszinte baloldali meggyőződése volt a tét. Balázs Béla hetek óta tartó idegőrlő összetűzések után, saját elvtársainak szemrehányásai közepette kapja a zsidó bankár és filmproducer Harry Sokal meglepő ajánlatát: dolgozza át forgatókönyvvé Leni Riefenstahl egy történetét, melyet majd a színésznő maga rendezne meg.
Sokal barátja és támogatója a fiatal színész- és táncosnőnek, aki addig ugyan számos hegyi filmben játszott, népszerű is volt, ám a kritikusok kevéssé értékelték. (Sokal és Leni 1923-24-ben jegyesek voltak. A kapcsolatuknak azért lett vége, mert Leni megcsalta a férfit Luis Trenkerrel. Emlékirataiban azonban beszámol arról, hogy Sokal szakításuk után üldözte még szerelmével.)
A római katolikus hitre áttért zsidó Balázs Béla ekkor 46 éves, tizenegy éve él száműzetésben, mivel bolsevik népbiztos volt az 1918/19-es a Magyar Tanácsköztársaság idején. Négy éve él feleségével Berlinben, a legsikeresebb forgatókönyvírók egyike, keresett publicista. Filmje, az Őnagysága nem akar gyereket meghozta számára a régen várt anyagi sikert is. Piscatorral, Pabsttal, Kordával dolgozik. A kommunista párt tagjaként a munkásszínházak szervezője, népszerűsítő előadások egész sorát tartja marxista munkásiskolákban.
Balázs Béla agyondolgozza magát, akut szívpanaszai vannak, és lélekben már úton van Moszkva felé. Hogy egy becsvágyó fiatal színésznő első filmjével foglalkozzon, egyáltalán nem érdekli.
Köszönettel elutasítja a felkérést. De Sokal nem adja fel, rajongva ecseteli Leni elbűvölő személyiségét, így Balázs meghallgatásra magához rendeli a reménybeli rendezőnőt.
Leni Riefenstahl 28 éves, karrierjét mindenekelőtt rendíthetetlen önbizalmának köszönheti, csak így válhatott Marlene Dietrich mellett expresszionista táncosnőből filmsztárrá. Az, hogy egy ilyen fiatal színésznő mindent megtett azért, hogy maga rendezhessen, akkoriban legalább annyira különös volt mint manapság, vagy még sokkal különösebb.
Balázst meglepi a nála fél fejjel magasabb Riefenstahl vitalitása és meggyőzőereje. A nő azonnal szimpatizál a markáns arcú korosabb férfival, drámai tagolásban előadja történetét, a dolgozószobát filmstúdióvá alakítva, ő pedig Juntává, a hegyek lányává változik át.
Balázs Béla, a baloldali értelmiségi, fellelkesül a fiatal táncosnő naiv filmmeséjének e hatásos bemutatása nyomán.
Leni megszállottsága, hogy filmjét megvalósítsa, a halálos komolyság és hatalmas lendület, amellyel céljára tör, lenyűgözi Balázst.
A film a hegyekben játszódik, égig érő tűsziklák, mély szakadékok és titokzatos világító barlangok között: teliholdkor Junta, a parasztlány megmássza a Monte Cristallo csúcsát, amely ilyenkor kék fényben tündököl. Aki megkísérli őt követni, hogy megtudja a kék fény titkát, szörnyű halált hal. Ezért Juntát a közeli hegyi falu parasztjai gonosz boszorkánynak tartják.
Csak a velencei festő, Vico, találja elbűvölőnek a lányt, és hozzá költözik a kunyhójába. Le szeretné festeni a hegyeket, erdőket és völgyeket. Egy teliholdas éjszakán sikerült a lányt követnie a hegyre, hogy felfedje a kék fény titkát. A hegytetőn ugyanis kék kristályfalú barlang van, ez a drága kristály csillog sejtelmesen a holdfényben.
Amikor Vico mindezt elmeséli a faluban, bizonyítvány, hogy Junta nem boszorkány, a parasztok rögvest felkerekednek, hogy elrabolják a barlangból a kék kristályt. Másnap éjjel Junta észreveszi a lopást, s a halálos mélybe veti magát. Vico lelkiismeret-furdalástól gyötrődve magára marad.
Más szempontból is érdekes Balázs számára a Sarn-völgyi Junta legendája. Hiszen számos filmkritikában hangsúlyozta már addig is film és mese rokon voltát.
Most lehetősége nyílt arra, hogy maga dolgozzon át filmmé egy mesét. A marxista esztétika tárgykörében írott munkái mutatják, hogy valóban milyen mély érdeklődéssel fordult a mese és népköltészet felé általában, ezekben az írásokban tárja fel elméletben az őt már írói karrierjének kezdeteitől foglalkoztató problémákat, hiszen magyar népmeséket idéz első publikációiban is. A zeneszerző és népdalgyűjtő Bartók Béla az ő meséiből választotta egyetlen operájának, a Kékszakállú herceg várának témáját. Lukács György révén alapos marxista tanításban részesül, s a mesék és népi legendák iránti szenvedélyes érdeklődéséből adódó munkái felvételt nyernek Balázs elméleti írásaiba.
Leni Riefenstahl gyakorta kritizálta a rendező Arnold Franckot, a hegyi film atyját, filmjei meseszerű képei és józan történetei között feszülő ellentmondás miatt. Riefenstahl meg akarta teremteni tartalom és forma egységét: A kék fény meseszerű történetét meseszerű képekkel szerette volna elmondani. A dialektikusan gondolkodó Balázs szemmel láthatóan nem hagyta magát zavartatni e naiv megközelítéstől, így lett közös munkájuk alapja a mese.
De Balázs lelkesedése nem magyarázható pusztán azzal, hogy Leni Riefenstahl mesefilmje közvetlenül valósítja meg művészfelfogását, hanem egy másik, sokkal triviálisabb, gyakorlatibb ízlésbeli egybeesésről is szó van. Hiszen Balázs nemcsak filmesztétaként szerzett érdemet, hírhedt szoknyavadászként csábítóan szépnek találta Leni Riefenstahlt.
Balázs Béla tehát elfogadja a megbízást. Leni Riefenstahllal és Carl Mayerrel (Dr. Caligari) írják a forgatókönyvet – Leni tettrekész ösztökélése közben.
A forgatókönyv végső formába öntésekor köszönt be a tavasz St. Antonban, Béla finoman közeledni próbál Lenihez, beszámolván a nála kilenc évvel idősebb Annával fennálló szabados házasságáról is. Leni már nem soká védekezik Béla bizalmaskodása ellen, filmje érdekében meg főképp nem.
Öt éve vár Riefenstahl arra, hogy ő „kényszerítse akaratát” a filmre. „Elsőként A kék fény vált kizárólagos tulajdonommá...” – ebben látta álmai megvalósulását.
„Végeredményben tény, hogy A kék fényt lehet az egyetlen, igazi, Balázs Béla szellemi tulajdonát képező filmnek tekinteni; nemcsak a forgatókönyvet, hanem magát a filmet is.” Ez Nemeskürty István véleménye, aki sok évig volt igazgatója a Balázs Béla által 1949-ben alapított Magyar Filmtudományi Intézetnek.
Kizárólag Leni Riefenstahl megtakarításából és Sokal 50.000 birodalmi márkájából finanszírozzák A kék fényt. Kétségtelen, hogy ez a filmtörténet első, nő által készített, független low budget-produkciója. Takarékosan és hatékonyan dolgoznak. Balázs még a forgatókönyvön ül, de Leni Riefenstahl már hét emberből álló „kis stábját” toborozza, ők mennek majd az Alpokba is, a három hónapos forgatásra.
Riefenstahl és Hans Schneeberger, az operatőr és barát már júniusban elindulnak a Dolomitokba és Tessinbe motívumot keresni.
Schneeberger Arnold Franck rendezővel forgatva ismerte meg Lenit, és nagyra becsülte a színésznőt. Viszonyuk is volt azóta. Ez nemigen tetszhetett Balázsnak, ám Leni bőven jóvátette azzal, hogy a jeleneteket, amelyekben játszott, nem Schneeberger, hanem Balázs rendezhette.
1931 őszén Balázs Béla Moszkvába készül, a Vörös Segély meghívására venne részt a Proletár Filmkonferencián, ám nem képes az úti előkészületekre koncentrálni, gondolatai mind gyakrabban járnak Leni Riefenstahlnál, aki Schneebergerrel jár az Alpokban motívumot keresni.
II.
„Balázzsal ideális volt együtt dolgozni, kapcsolatunk csodálatos volt” – írja a rendezőnő 1976-ban John Ralmon filmtörténésznek –, „ő rendezte azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam”. Leni Riefenstahl Bolzano közelében találja meg az érintetlen tájat, álmai motívumát meséjéhez.
Forradalmi gondolata támad; nemcsak forgatni akar eredeti helyszínen, hanem a hegyvidék lakóival akarja játszatni a filmet.
A falusiakkal már szóba elegyedni sem könnyű, kamera elé csalogatásuk pedig a csábítás magasiskolája. Alig tudják, mi is a film, járni pedig sosem jártak moziban.
Leni kitartásának és bájának köszönhető csak, hogy sikerül megnyernie a parasztokat. Különös szerencséje van Lucia szerepével: a „Sarn-völgy szépe”, egy parasztlány, Martha Mair alakítja a figurát.
Első találkozásukat Leni úgy írja le, akár egy halálos szerelem kezdetét: „Fiatal feketeruhás lány jön a templomból, fejkendője alól leírhatatlanul szép szempár néz ránk. Igazi madonna-arc.
Mintha áramütés ért volna, követem a parasztházba, ő azonban nagyon tartózkodóan válaszol minden kérdésemre. Folyton őt kell néznem. Minden mozdulata csupa báj”.
Leni lelkesen számol be Balázsnak Martha Mairról, szűzi frissességéről, természetességéről és hamvasságáról. Formálja Balázs forgatókönyvében ilyenre Junta alakját! Leni elkezdi Martha Mairt saját alteregójává stilizálni. Béla pedig azon fáradozik, hogy Leninek elátkozott parasztlány-szerepet írjon.
Valóban úttörő kalandról van itt szó. Sikerül egy színésznőnek meggyőzni hét férfi (köztük olyan briliáns filmes személyiséget, mint Balázs, akinek évente négy forgatókönyvét filmesítik meg, vagy Schneebergert, aki Sternberg Kék angyalának operatőre), hogy forgassák le az első filmjét, s tegyék mindezt nyomorúságos körülmények között. Rendezőnőként semmilyen tekintélye nincs még.
Személyes hatásával képes „Hófehérke” stábja „hét törpéjét” a Dolomitokba csalogatni. (Walt Disney csak hat évvel ezután filmesíti meg ezt a történetet, amely a filmtörténet egyik legnagyobb sikere lesz.)
A forgatás egyáltalán nem szokványos, de sikeres. Leni Riefenstahl nincs teljesen magára hagyva. Operatőre és bizalmasa, Schneeberger fontos támasz, persze ez nem akadálya a véleménykülönbségeknek.
Lehetetlen, eddig nem csinált dolgokat követel a rendezőnő – és meg is kapja, mert elég makacs. Bár Leni állandóan a harmóniát és a közös munkaszellemet bizonygatja, lassan észlelhetők a stábon a fáradság jelei, és Leni úgy érzi, további támogatásra van szüksége.
Így nem meglepő a Balázs Bélának Berlinbe írt levél: jöjjön, mert változtatni kellene a szövegkönyvön. A szívbeteg Balázs vállalkozik a fáradságos útra, felesége előtt gondosan titkolva afölötti örömét, hogy rövidesen viszontlátja Leni Riefenstahlt. Már terveket kovácsolt, hogyan viszi magával Lenit Moszkvába, vízumot is igényelt számára, kommunista párttagként kezességet vállalva érte a szovjet követségen.
Itáliában azonban Balázs Béla érkezése konfliktust hordoz:
Schneeberger féltékenyen reagál arra, hogy Leni kitart amellett, a forgatókönyvíró rendezze az ő jeleneteit. Leni és Béla közelebb kerülnek egymáshoz.
Balázs rendezői tevékenységében gyökereznek első vitáik is.
Balázs Béla Leni erotikus oldalát próbálja a kamera előtt hangsúlyozni, kétségbe vonja Riefenstahl naivitását, és intellektuális pimaszsággal próbál fölényre szert tenni.
Szerelmes lett Balázs az újdonsült rendezőnőbe – mint annyian mások.
„Beteges volt, vagy démoni, nem tudom. Olyan nőéhség volt rajtam, amely teljesen esztelen volt. Minden héten jelentkezett nálam valamilyen nő azzal, hogy belém szeretett. Hím-kurvának tűntem magam előtt is. Csak olyankor voltam boldog, ha végre valaki nem szeretett belém. Minden időmet a nőknek adtam...” – írta Balázs Béla a Naplójában.
Béla egyedül akarja birtokolni Lenit. Dühében nyílt veszekedést provokál, Leni tűsziklák és hasadékok iránti naiv lelkesedését pszichoanalitikus megközelítéssel „fallikus-narcisztikus” vonzalomnak minősíti. Az értelmezés egy villámcsapás váratlanságával éri Lenit, tagadja az összefüggést. Szemére veti Balázsnak, hogy tiszta és magasztos dolgokat mocskol be. Leni demonstratív módon ismét a hűséges Schneebergerhez közeledik.
„Éjszaka soká nem tudok elaludni, azon gondolkodom, valóban csupán a természet nyűgözött-e le, vagy készülő filmem nagyszerű művészi megformálása. Majd fenséges és vad tűsziklák jelennek meg álmomban, magamat látom sziklafalon függni, hordalékhalmokon futni – és jelképként ismételten feltűnik a film főszereplője, a tűszikla...” – írja Riefenstahl a Küzdelem jéggel és hóval című visszaemlékezésében.
Balázs Béla nem marad soká magányos, a fiatal Martha vonzódik a korosabb berlini úrhoz. Béla kihasználja a gyermekes vonzalmat, magára akarja vonni Leni figyelmét. Balázs maga is szenved természetétől, gátlástalanul kihasznál minden szerelmi alkalmat.
Ám Martha érintetlen naivsága ezúttal visszatartó erő. Leni előtt nem marad rejtve a forgatókönyvíró és a másik női főszereplő szoros kapcsolata, féltékenyen reagál – már csak azért is, mert elviselhetetlennek tartja, hogy van még egy vonzó nő a stábban.
Martha otthon nélkülözhetetlen az aratásnál, így el kell hagynia a forgatást. Leni, kihasználva az alkalmat, Bélával „kiíratja” a lány szerepét a forgatókönyvből: Martha – dramaturgiailag teljesen váratlanul – erőszakos halált hal. Béla biztos abban, hogy ezzel a „gyilkossággal” Leni újra kegyeibe fogadja.
Marthában, aki már elhatározta, követni fogja Berlinbe Bélát, egy világ omlik össze. Egy tollvonás tünteti el a lányt a filmből és Balázs Bélát Martha életéből.
III.
A kék fény legnagyobb szabású jelenetét egy enyhe augusztusi éjszakán Runkelstein várában forgatják. A környékbeli szegény-parasztok néhány líra és egy pohár bor reményében állnak Leni rendelkezésére.
A „kulisszák” mögött Balázs Béla és Leni Riefenstahl feszült vitában tisztázzák kapcsolatukat. A férfi megesketi Lenit, hogy követni fogja Moszkvába, hiszen a nő tehetségének kibontakoztatására ez a legalkalmasabb hely. Balázs élénk színekkel ecseteli a rájuk váró fényes jövőt. Moszkvában Leni anyagi gondok nélkül, akadálytalanul dolgozhatna filmjein, s olyan nagyszerű művészekkel érintkezhetne, mint Eizenstein vagy Pudovkin. Házassága pedig ne okozzon neki gondot – jelenti ki Balázs. Riefenstahl gondolkodóba esik, szakmailag bizonytalan helyzetben van, ki tudja, hogyan fogadja a közönség és a maró kritika Berlinben A kék fényt. Végül beleegyezik abba, hogy követi Balázs Bélát Moszkvába.
Riefenstahl visszatér a stábhoz, a 16 órás szünet után tovább rendezi a monumentális jelenetet, ezalatt Balázs a pályaudvarra kíséri a szomorú Marthát, hogy hazatérjen falujába. Béla szép szavakkal búcsúzik az úton, mennyire örül, hogy kapcsolatuk „tiszta” maradt. Martha válasza egy hatalmas pofon.
Másnap reggel tudja meg Leni Riefenstahl, hogy a pofon nem maradt következmények nélkül, Martha nem is utazott el. Dühösen szidja Balázst, visszavonja ígéretét, mégsem kíséri el Moszkvába. Balázsnak nem sikerül megváltoztatnia Leni elhatározását, nem marad más hátra, egyedül megy Keletre.
„Ha Németországban 1933-ban a kommunisták kerültek volna hatalomra, némi esélyük volt erre, akkor Leni Riefenstahl biztos nekik készítette volna filmjeit” – állítja Heinz v. Jaworsky, a „kis stáb” Leni mellett egyetlen túlélője.
IV.
A kék fényt nagy sikerrel mutatják be 1932-ben. A Velencei Filmfesztiválon (a világ első filmfesztiválján) Arany Oroszlánnal jutalmazzák. Douglas Fairbanks és Charlie Chaplin gratulálnak.
Leni Riefenstahl csodálat tárgya, Adolf Hitler kedvenc rendezője, a háború után megvetés sújtja – máig elbűvölő és taszító egyszerre. Filmes karrierje megszakad, Afrikába megy „alámerülni”, ott szeretne zavartalanul fényképezni. Mindez azonban nem sikerül.
A 95 éves rendezőnő a Starnbergi-tó mellett él.
Ez a film Leni Riefenstahl számára egy olyan ember története, aki csak a szépnek él, s a közönséges nép irigysége és értetlensége űzi a halálba. Első filmjében Riefenstahl későbbi életének visszavetítését látja. Akár Juntát a filmben, úgy üldözi őt az irigység és a rosszakarat, csak mert ő is a szépséget szereti.
Így játssza tovább szerepét Leni Riefenstahl 66 évvel A kék fény forgatásának befejezése után is rendületlenül – üldöztetve irigységtől és rosszakarattól.
Balázs Bélára monumentális megbízások várnak Moszkvában. De a világtörténelem közbeszól: a Szovjetunióban 1936-tól sztálini terror uralkodik, majd a háború nyomorúsága következik. Balázs 1945-ben tér vissza Budapestre 25 évi száműzetés után. Négy év múlva meghal. Jóllehet utcák, terek, filmdíjak, filmstúdió viseli nevét, főműve Magyarországon csak 100. születésnapjára jelenik meg, 60 évvel a német első kiadás után.
Martha Mair a film után nem találja többé helyét a Sarn-völgyben, Páduába megy szolgálónak. Ott hal meg negyvenévesen. Pensben, szülőfalujában sírkereszt őrzi emlékét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 34-39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2957 |
