Kriston László
Köztudott, hogy a hollywoodi stúdiók executive (szó szerint „elsődleges”, azaz pénzteremtő) producerei szeretnek mindenféle mutatókat és grafikonokat összeállítani, hogy felmérjék profitjuk (vagy veszteségük) lehetséges mértékét, mielőtt belekezdenek egy filmbe.
A New Age-es mozik siker-lehetőségeivel kapcsolatban csak azt konstatálhatják, hogy a spirituális filmek iránti igény már régóta egyre erősödik a mozilátogatók tudatában: a Life magazin felmérése szerint az amerikaiak 69%-a hisz az angyalok (vagy legalább a segítő lények) létezésében. Az első lépés bejött: Az angyalok városa, mely az angyalok érzelmeivel olyasféle folyamatot ábrázolt, mint a vágy kibontakozása egy újabb inkarnálódásért, az első hónapban 80 millió dollárt keresett,
A Newsweek 1996. júniusi felmérése szerint az USA lakosságának 56%-a hisz a telepátiában. (Az eastwicki boszorkányok megérzésekkel és mágikus ráhatásokkal teli vígjátéka 1987-ben közel 65 millió dollárt hozott a konyhára). De már egy '79-es felmérés is azt mutatta ki, hogy a természettudósok (!) 55%-a hisz az érzékszerveken túli észlelések (ESP) létezésében (A fájdalmaikban kielégületlenül őrlődő, halottakat látó hiperérzékeny fiú főszereplésével készült Hatodik érzék 1999-ben – a Toy Story 2.-vel együtt – a legtöbb bevételt képző céggé tette a Disney Corp.-ot. Csupán két kasszasiker!).
Paul Ray Amerikai életek című felmérése szerint az USA lakosságának 24%-a, 44 millió ember (ebből 50% nő) vallja magát egy újfajta értékrend, a nem kizárólag versenyzésen és önzésen, inkább törődésen, gyöngédségen, kötődésen és bölcsességen, valamint felelősségteljes környezetvédelmi és fogyasztói szokásokon alapuló életmód követőjének. Ez a fogyasztói réteg egy új filmes trend elindításának gazdasági alapja is lehet...
*
Ha nem a „fogyasztói”, hanem a „termelői/előállítói” oldalt nézzük, Hollywoodban évek óta megfigyelhető valamiféle spirituális reneszánsz (aminek természetesen része a felszínes divat-követés is). Elsősorban a buddhizmus gondolataira való érzékenységről és fogékonyságról van szó. Goldie Hawn, Oliver Stone, Woody Harrelson, Uma Thurman, Courtney Love, Keanu Reeves és sokan mások e buddhista hullám lovasai, gurutól guruig rohangálnak. Néhány sztár már inkarnációiról anekdotázik a lapokban. Sly Stallone azt meséli, hogyan fejezték le a francia forradalomban. Richard Gere-t a Dalai Láma jó barátjaként tisztelhetjük. Nemrég futótűzként terjedt el a hír: egy buddhista szerzetes meditációjában egy több évszázaddal ezelőtt élt láma inkarnációjaként ismerte fel Steven Seagalt. A hasonlóan gondolkodók gyülekezőhelye a House of Blues Los Angelesben, a Dan Aykroyd és az Aerosmith tagjai által alapított klub, melyet Sai Babának „dedikálnak”.
Aztán ott van a scientológia, Tom Cruise-zal és John Travoltával az élen. Ez a jelenség elgondolkodtató. Nehéz már megállapítani, mennyiben szekta-jellegű e mozgalom és mennyiben csak a sajtó sárdobálásának eredménye a köré gyűrűző negatív felhang. Egy biztos, a divathullám mögött világosan felismerhető a szellemi válság és a spirituális megújulás vágya.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 30. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2956 |
