Gervai András
Az amerikai Hermann Melville – akit sok kollégájához hasonlóan csak az utókor értékelt kellőképpen – kitűnő író volt: az elsők között szólt ember és társadalom viszonyának kérdéseiről, az egyén elidegenedéséről, s főleg az emberi psziché kettősségéről. Nálunk leginkább csak Moby Dick című tengeri kalandregényét, az ember és természet közötti küzdelem filozófikus allegóriáját ismerik. Leos Caraxé, az új francia film emblematikus alakjáé a kétes dicsőség, hogy felfedezte az amerikai író másfél évszázaddal ezelőtt született utolsó regényét, a széteső szerkezetű, nehézkes Pierre vagy a kétértelműséget. A nyolc éve, a Pont-Neuf szerelmesei bemutatása óta hallgatásba burkolózó, s most új filmmel jelentkező rendező a Pola X-ben ismét bebizonyítja: vonzódik a rejtélyes, misztikus történetekhez, az ekszcentrikus figurákhoz, a túlfokozott stilizációhoz, a szélsőséges, teátrális helyzetekhez. A vadromantikához. Melville művét szabadon kezelve egy mind nehezebben követhető, mindjobban összekuszálódó, zavaros mesét ad elő. Főhőse az anyjával jólétben, gondtalanul és láthatóan boldogan élő Pierre, aki második regényén dolgozik, s arra készül, hogy hamarosan elvegye szerelmét. Egy váratlan találkozás azonban fenekestül felforgatja életét: egy ismeretlen, zilált külsejű, akcentussal beszélő lány azt állítja magáról, hogy a féltestvére, ő is a korábban a Balkánon diplomatáskodott apától származik. Innentől Pierre egyre valószerűtlenebb helyzetekbe kerül, egyre különösebb dolgok esnek meg vele és körülötte. Életformát vált, s ezzel mintha személyiséget, identitást is cserélne. A normandiai kastélyból lepusztult külvárosi szállodába, kafkai hangulatú üzemcsarnokba, s a nagyváros barátságtalan, hideg, rideg közegébe kerül. Carax a romantikus, giccses, szürreális motívumok, fordulatok egész sorát vonultatja fel. Van itt minden: a nagy mű megírásával viaskodó, zseni-allűrökkel megáldott-megvert író, vérfertőző testvérszerelem, gyerekhalál, autóbaleset, megcsalt, megalázott szerető. Az egészből csak éppen a kompozíció átgondoltsága, többértelműsége, a gondolat ereje, a költészet sugárzása hiányzik. Míg Carax előző opusa megosztotta a szakmát és a közönséget is, a Pola X idegesítő kuszaságával, teatralitásával és szelíd unalmával egyértelmű – megérdemelten negatív – fogadtatásra számíthat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2939 |
