Kis Anna
A Kettős kockázat az a típusú film, amelyről egyféleképpen lehet gondolkodni: milyen lehetne, ha nem olyan volna, amilyen. De olyan. Vagyis: van egy alapanyagnak nem rossz történet, amelyből izgalmas, fordulatos, akár megrázó filmet is lehetne készíteni, csak éppen egészen más megközelítésben, más hangsúlyokkal, más szereplőkkel, más rendezővel és legfőképpen más műfajban. Így viszont az van, ami van: meseszép, fiatal és boldog hősnő gazdag és szerelmes férjével klasszikus, über-gyönyörű szerelmi házasságban (miből állna ezt úgy ábrázolni, hogy valóban megtévesszen bennünket?); majd imitált horror-gyilkosság és hat év a börtönben ártatlanul, mindenki által megcsalatva, férjtől, barátnőtől, szabadságtól, hittől, igazságtól és legfőképpen az imádott gyerektől galádul megfosztva. A lehető legtermékenyebb pszichohorror táptalaj, bárkinek elegendő lenne egy életfogytiglani zártosztályhoz, ám Libby-nek arcizma se rándul, üde, friss és pajkos mosolyú, mintha a Cosmopolitan címlapjáról vágták volna ki.
A börtönben azonnal kéznél van a jól informált jogász rabtárs, aki bedobja a címadó fogalmat, s ezzel felhatalmazza Libbyt, hogy felkutassa és a kettős kockázat védőszárnyai alatt szükség esetén akár ténylegesen el is tegye láb alól álhalott férjét. Topszerkóban topformában: Libby dezodorreklám jellegű képsorokon csúcsformába tornázza magát, hogy legalább kondíció szempontjából lehessen némi hitele az obligát záróizgalmaknak. Feltételes szabadulása után, sarkában a Szökevényből átemelt, szintén ex-jogász, ám jelenleg már csak lecsúszott nevelőtiszt Tommy Lee Jones-szal kezdetét veszi a végső hajsza. Mindenki hibát hibára halmoz, de az utolsó lövés még véletlenül sem a rossz irányban sül el, pedig akkor történne végre valami magától értetődő – és ettől legalább mi is meghökkenhetnénk kicsit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2877 |
