Tamás Amaryllis
Az Asimov regénye nyomán készült „családi mozi” afféle csendes anti-futurista kiáltvány. A szerző akkor – kilencvenegy évvel ezelőtt – az erődemonstrálást, a lázadást, a halálugrást, az ökölcsapást magasztalta. A bömbölő autót, a támadást, a megadásra kényszerítést. A háborút dicsőítette, „a világ egyetlen megtisztítóját”, a militarizmust, a nő megvetését – az Übermensch-ideált… Az Asimov vizionálta „kétszáz éves” robot-android – mindeme cezaromán ambíciók „különc” megtestesítője – gyári hibás. Andrew az alkotók teremtő szándékának szégyene, lévén érzékeny, kreatív egyéniség. Tisztelettel, ám önérzetesen szolgál. Titka az, hogy nem „tökéletes”. Szeretni szeretne és szeretve lenni – hűséges. Irgalom van benne, kegyetlenségre alkalmatlan. Vicceket gyárt, és szerelemre vágyik. Méltósága van, a cinizmus még gondolatban sem környékezi meg. Szobrászkodik és operát hallgat. Olyanokat mond nagy korszerűtlenül, hogy: „kövesd a szívedet”…
Tristan Tzara A hozzávetőleges emberben beszél a „végtelenül fájdalmas test”-ről, melynek „fényéből élt”. Ha ez eddig csak dadaistáknak volt érthető, most azok is szembesülhetnek egyfajta magyarázatával, akik a bölcs robotcseléd fémes „fényében” sütkérező hétköznapi család romantikus, elgondolkodtató történetével megismerkednek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/03 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2876 |
