Sándor Tibor
Berlin, Budapest és Moszkva ünnepelt sztárja kamaszos szemtelenséggel vette semmibe a kor női szerepkliséit.
A 3. Filmemlékezet Fesztivál reklámklipje egy régi próbafelvétel volt: Gaál Franciskát látjuk háttal, cigarettával a kezében, lassan felénk fordítja tekintetét, leejti keppjét, majd visszafordul. – Gaál Franciska filmsztárnak született. Külseje, mozdulatai, kisugárzása egyaránt erre teremtették. Nem tudjuk, ki készítette a próbafelvételt, s azt sem, mikor. A rá emlékező filmes pályatársak közül tudomásom szerint csak Székely István gyanúsítható ilyesmivel. A Hyppolittól a Lila ákácig címen megjelent memoárjában ugyanis a következőket írja: „Franci nem volt idegen számomra. Ismertem a Vígszínházból, régebben sikeres próbafelvételt is készítettem róla, melynek hatására német filmszerepeket kapott.” Bár Gaál Franciska 1919 és 1921 között már öt magyar némafilmben játszott, nem lehetetlen, hogy ez a – talán Székely által jegyzett – próbafelvétel indította el igazi, (hangos)filmes karrierjét. 1921 és 1932 között nem készített több filmet, 1923-tól a Vígszínházban játszott, a film mintha nem nagyon érdekelte volna. Huszonévesen épp elég magasra emelkedett a színház világában ahhoz, hogy elégedett legyen sikereivel és lehetőségeivel. Aztán készítenek róla egy próbafelvételt, és egyszerre minden megváltozik. A harmincas évek elejétől mindent megtett azért, hogy nemzetközi filmsztár lehessen.
Először Berlinben próbálkozott 1932-ben. Könnyen beilleszkedett a magyar filmes kolónia tagjai közé, Székelyék támogatták, riválisai pedig nem nagyon voltak. Alpár Gitta és Bársony Rózsi idejének egy részét lekötötte a színpad, ő viszont minden idejét a filmnek szentelte. Berlinben forgatott két filmjével egycsapásra meghódította a német közönséget. A filmsztárokról kiadott korabeli fényképalbumokban róla közölték a legnagyobb portrékat. Mindkét berlini filmjét az a Carl Boese rendezte, aki 1921-ben a Gólem második változatában Paul Wegener társrendezője volt. (Boese mindig biztosra ment: a húszas években kamarafilmeket készített, a harmincas évek elején a vígjáték műfajában jeleskedett, Hitler alatt pedig sikeres Heimatfilmrendező volt). Gaál Franciska sikerének igazi titka azonban a német filmből hiányzó női szerepklisé megtestesítésében rejlett. A kritikák „természetesnek”, „frissnek”, „temperamentumosnak”, „flottnak”, „szellemesnek”, „izgatónak” és „vakmerőnek” nevezték. Ilyen piaci áruvédjeggyel egyetlen német sztár sem dicsekedhetett ebben az időben. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a mögötte álló gyártási apparátusról sem. A Laemmle-birodalom németországi helytartójának, a Deutsche Universal főnökének, Paul Kohnernek a támogatását élvezte azáltal, hogy a szilágysomlyói születésű Joe Pasternak lett a producere. A tehetséges színésznő jól felépített, ígéretes karrierjének a náci hatalomátvétel vetett véget. A filmipart „árjásító” Göbbels támadásainak első számú célpontja éppen a Universal volt. A német film „megtisztításáért” folytatott náci mozgalom első komoly sikerét még 1930-ban a Universal ellenében érte el. Göbbels irányításával az egész országban utcai tüntetéseket provokáltak, és kierőszakolták a Nyugaton a helyzet változatlan betiltását. A Universal bizalmát élvező magyar kolónia jórészt zsidó származású tagjainak 1933-ban el kellett hagyniuk a német fővárost. Gaál Franciska és barátai – Székely, Pasternak, Szőke Szakáll, a zeneszerző Brodszky Miklós és a többiek – Bécsben és Budapesten folytatták pályájukat. Hozzájuk csatlakozott még két berlini barát: Hermann Kosterlitz rendező és Felix Joachimson forgatókönyvíró.
Gaál Franciska hét filmet forgatott Ausztriában és Magyarországon. Gyártásukhoz és minél szélesebb körben történő nemzetközi forgalmazásukhoz a fejlődő magyar hangosfilmgyártásnak komoly anyagi érdeke fűződött. Olyannyira, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter jegyzékváltásba bonyolódott Göbbels minisztériumával: egy film, a Tavaszi parádé berlini bemutatását 1935 januárjában sikerült elérnie. A hét Németországon kívül, de német nyelven forgatott filmből hat Universal-Pasternak produkció volt, közülük hármat (Péter, 1934; Kismama, 1935 és Kati, 1936) a Kosterlitz–Joachimson páros készített. Bár az 1934-es Csibi rendezője Max Neufeld volt, ennek forgatókönyvét is Joachimson írta. A gyártó cég, a rendező, a forgatókönyvíró és a filmsztár különösen szerencsés találkozása talán azért kerülte el máig a filmtörténészek figyelmét, mert emigránsok által készített koprodukciós filmekről lévén szó, egyetlen nemzeti filmtörténet sem méltatta figyelemre alkotásaikat. A német és az osztrák filmtörténeti munkák legfeljebb egy-egy mondat erejéig említik őket, nálunk pedig még az újabb filmográfiákban sem szerepelnek. Mára feledésbe merült korabeli sikerük több tényezőre vezethető vissza. Gaál Franciska szempontjából a legfontosabb az volt, hogy az alkotóknak sikerült szerepkliséiből egy csak rá jellemző, jól eladható imázst kialakítaniuk. Ehhez a „flapper”-nőtípus szolgált kiindulópontként. Az öntudatos, konvenciók ellen lázadó gépírólányok, telefonos kisasszonyok és bolti eladólányok húszas-harmincas években divatba jött sztereotípiái szerencsésen ötvöződtek a színésznő személyiségjegyeivel és tehetségével. Az eredmény egy olyan szókimondó, talpraesett, humoros és agilis figura lett, aki „nőies” naivitásával és bájával képes ellensúlyozni személyiségének „férfiasan feltörekvő” szociális oldalát. Erotikus kisugárzása összhangban állt hangsúlyozottan androgin alkatával. A Péter Évájaként a film egy részében fiúszerepet játszik. Csibiként is kettős szerepben láthatjuk: sikeres énekesnőként és pubertás előtti álló kislányként. (A szerepben rejlő androgin lehetőségeket majd Turay Ida fogja következetesen kibontani Gaál Franciska játékmódjához hasonló módon alakítva Janikát Keleti Márton 1949-ben készített filmjében.) A Kismama hősnőjeként fordítva teszi meg ugyanezt az „időutazást”: a dramaturgiai csavar segítségével intézeti bakfisból hirtelen dolgozó nővé, anyává, majd boldog feleséggé válik.
A német piac számára készített, de Németországban politikai-faji okokból be nem mutatott filmek nagy sikert arattak Magyarországon, Ausztriában és nem várt módon a Szovjetunióban is. A Pétert az 1935-ös Moszkvai Nemzetközi Filmkiállításon az év legjobb filmvígjátékáért járó aranyéremmel jutalmazták. Ettől az időtől kezdve Gaál Franciska lett az egyik legnépszerűbb külföldi filmsztár a Szovjetunióban.
Az Anschluss és a magyarországi zsidótörvények azonban nem tették lehetővé a team további európai működését. Kosterlitz és Joachimson Pasternak segítségével Hollywoodban folytatta pályafutását Henry Koster illetve Felix Jackson néven. Együttműködésük Gaál Franciskával megszakadt. A Universal nem foglalkoztatta többé. Az anyagi nehézségekkel küzdő cég számára Pasternak felfedezte a Gaál Franciskánál legalább húsz évvel fiatalabb, hasonlóképp alacsony termetű Deanne Durbint. 1936-ban már ő játszotta a nagysikerű Három kis ördög produkcióban azt a szerepet, amellyel Pasternak, Kosterlitz és Joachimson Európában Gaál Franciska segítségével aratott sikereket.
A magyar sztár valamikor 1936-37 fordulóján érkezett Hollywoodba a Paramount és Cecil B. DeMille hívására. Ő rendezte első amerikai filmjét Kalózkisasszony címmel (1938 januárjában mutatták be), és feltételezhetően ugyancsak ő készítette el Gretchen Comes Across címmel a filmsztár amerikai promóciós filmjét is. A zenés történelmi kalandfilmben Gaál Franciskának tőle idegen szerepkörben kellett bizonyítania. Amerikai bemutatkozása elmaradt korábbi teljesítményeitől, nem váltotta be a személyével kapcsolatos várakozásokat. Közben a Pasternak–Koster–Jackson trió többször megismételte a Három kis ördög sikerét Deanna Durbinnel. Sőt 1940-ben az ő főszereplésével készítették el a Tavaszi parádé amerikai remake-jét is Spring Parade címmel. Gaál Franciska tehát elvesztette a Universal stúdió és barátai nyújtotta korábbi biztos hátterét. Még két amerikai filmben szerepelt, az egyiket a Paramount (Párizsi nászút), a másikat az MGM (Vasárnap délután) készítette. A Metro-produkció is remake volt, ugyanúgy Hunyady Sándor Bakaruhában című novelláján alapult mint az 1936-os osztrák Kati. Forgatókönyvíróként Jackson neve is szerepelt a stáblistán, nyilván a korábbi európai verzióban való közreműködése miatt. Gaál Franciska ekkor szerepelt utoljára filmvásznon. Még nem volt negyven éves.
Gaál Franciska filmjeit az Örökmozgó 3. Filmemlékezet Fesztiválja vetítette.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2837 |
