Kömlődi Ferenc
Josef Rusnak filmje a ’98-as és ’99-es esztendők „cyber új hullámának” (eXistenZ, Az Idő ujjai, A kocka, Mátrix stb.) reprezentatív darabja.
„Gondolkodom, tehát vagyok” – a nyitó felirat arra utal, hogy az események egésze a kartéziánus test-lélek oppozíció körül (is) bonyolódik. Tíz évvel ezelőtt sci-fi thriller-nek skatulyáztuk volna, manapság viszont teljesen hihető (közel)jövő-képet vázol fel. Egészen pontosan: a jövőt (2024), a jelent (1999) és a múltat (1937) sűríti egyetlen démoni játékba. Leszkennelhető-e az emberi tudat? Megvalósítható-e az időutazás? Az avatárák milyen szinten reprezentálják a húsvér realitást? A kérdésekre a válaszokat már nemcsak elszállt fantaszták, de tekintélyes tudósok is keresik.
Simulacron 3 a mozi alapanyagát képező Daniel Galouye-könyv címe. Azaz a szereplők, a (cyborgokkal nem azonos) cyberlények, a játékkarakterek (?) többszörösen szimulált térben, a szimulakrum szimulakrumában mozognak. Egy testben három lélek. 1937-et 1999-ben teremtették – hisszük, csakhogy illúzióban élünk: a jelen történései, a szerfelett bonyolult cselekmény egy 2024-ben élő (gonosz) agy szüleménye. Ő a virtuáluniverzum ura és istene. De a teremtmények fellázadnak, s a főhős (már megint) a szerelem erejével győzedelmeskedik. Számítógépes nyelvre fordítva: valahol valamikor ezúttal is hiba csúszott a programba...
Tökéletes forgatókönyv, míves-veretes képi világ, hiteles színészi játék: az alkotók a közhely-veszélyekben bővelkedő matériából kultgyanús filmet gyártottak. Nem bűvészkednek, a technológiát se csillogtatják-villogtatják. A retró giccses nosztalgiázás helyett valóban a gazdasági világválság utáni Amerika hangulatát ragadja meg. 1999 minimál-eszköztárral felvillantott topdesign neopolár, 2024 pedig csak néhány futurisztikus épület-komplexummal több a mánál.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2819 |
