Schauschitz Attila
Magyar némafilm-plakátok és Koleszár Erzsébet filmplakátjai a berlini Collegium Hungaricumban.
Újabb állomásához ért a Collegium Hungaricum filmtörténeti dokumentumkiállításainak sorozata: a húszas-harmincas évek berlini magyar filmcsillagainak átfogó bemutatása, továbbá a Lia de Puttyról és Eggerth Mártáról szóló kiállítások után ezúttal az 1910-es évek magyar némafilmje költözött a magyar kultúrintézet földszinti kiállítótermébe.
Az elmúlt viharos évszázadban veszendőbe ment vagy megsemmisült az akkoriban világszerte népszerű magyar némafilmek kilencven százaléka; az utókornak ezért egyéb tárgyi emlékekre, újságcikkekre, képeslapokra, műsorfüzetekre, vagy – mint a szóbanforgó kiállításon – e filmtermés legmarkánsabb nyomaira, a filmplakátokra kell hagyatkoznia a korszak felidézése során.
A Collegium Hungaricumban kiállított, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gazdag anyagából válogatott 32 plakátot azonban nem csak hiánypótló jellege teszi fontossá; művészi értékük önmagában is jelentős élmény a látogatóknak. A magyar némafilmgyártás sikere egybeesett az alkalmazott grafika és a plakátművészet felvirágzásával, a litográfia iparszerű felhasználásával. Miközben kiemelkedő képzőművészek is szívesen kísérleteztek plakátrajzolással, kialakult egy erre a műfajra szakosodott grafikusnemzedék, amelynek magas mesterségbeli tudásáról, újszerű látásmódjáról, látványos és lendületes stílusáról a kiállított plakátok is tanúskodnak. Csabai Ékes Lajos, Földes Imre, Bíró Mihály, Vértes Marcell vagy Sátory Lipót munkái erőteljesen hozzájárultak koruk képi világának alakításához, utólag pedig fogódzót nyújtanak az akkori idők rekonstruálásához, valamint a személyes művészi jegyeket hordozó és a kompjuterizált, uniformizált filmplakátok közötti kontraszt megrajzolásához. A munkák művészi értékét ugyan nem, de piaci jelentőségét tovább növeli, hogy sok esetben egyetlenként megmaradt darabokról van szó.
Művészi jelentőségük mellett a plakátok természetesen fontos információkat is örökül hagynak. Egyebek mellett emlékeztetnek a később hollywoodi rendezői karriert befutó Kertész Mihály és Korda Sándor korai munkáira, például ez utóbbi 1916-os filmjére, a Vergődő szívek című „társadalmi drámára 5 felvonásban”, amely a Mozgókép Otthonban került bemutatásra. Karinthy Frigyes filmíróként jelenik meg A riporterkirály plakátján, a Kamara Mozgóképszínház vásznán pedig 1921-ben Uray Tivadar játssza Petőfi Sándor, míg Bayor Gizi Szendrey Júlia szerepét.
A kiállítás létrejötte a Filmarchívum mellett az előző filmtörténeti kiállításokat is válogató és rendező Königer Miklós, továbbá a gyűjteményét rendelkezésre bocsátó Werner Mohr érdeme. A plakátok rajzai mellett Werner Mohr egykorú képeslapjai keltik életre a magyar némafilm hőskorának jelentős alakjait.
Ezzel a kiállítással párhuzamosan a Collegium Hungaricum emeleti galériájában kapott helyet Koleszár Erzsébet filmplakát-kiállítása. A grafikus alkotásai a hetvenes és a nyolcvanas évek különböző irányzatait képviselik rajzból, festményből, fényképből és szövegből készült kollázsokkal. Koleszár plakátjainak egy része már-már elfeledett filmeket idéz; a művész, nem utolsó sorban az említett évtizedeknek megfelelő kultúrpolitikai gyakorlat, a megbízások irányított és monopolizált elosztása miatt, ritkán népszerűsíthette a legnagyobb sikereket. Az akkoriban még mindig kézműves tudást igénylő, figyelemkeltő, erőteljes humorral készült vagy éppen szürreális mezőkbe nyúló plakátok mindenesetre konkrét tárgyuktól függetlenül is művészi értéket képviselnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2765 |
