Kovács Marcell
A régi, fekete-fehér horrorfilmek leglelkesebb rajongói az önironikus, a műfaj sablonjaival önfeledten játszadozó modern horrorfilmek szereplői közül kerülnek ki. A Mérges pókokban például óriáshangyák invázióját nézik a tévében, kétséget nem hagyva afelől, hogy a film a paranoiás ötvenes évek B-ligás szörnymozijának hagyományát eleveníti fel, annak is a genetikailag deformált állatok: gyilkos darazsak, emberevő cickányok (nem vicc) fémjelezte vonulatát.
A műfaj toposzaiból (fenyegetett kisközösség, toxikus szennyezés, a veszélyre hiába figyelmeztető szakértő, kapzsi polgármester) és konkrét idézetekből (bevásárlóközpont a Holtak hajnalából, csehó a Madarakból, bebábozódott áldozatok a Testrablók támadásából) építkező horror-komédia minden eredetiséget nélkülöz ugyan, de kellően pergő ritmusú, és helyenként, például amikor a motocross-versenybe hatalmas ugrópókok kapcsolódnak be, kimondottan szórakoztató is. Sajnos azonban az ijesztgetés és a mulattatás közötti kényes egyensúlyt azzal teremti meg, hogy egyik területen sem ér el kimagasló eredményt. Az Arachnophóbia félelmetesebb volt, noha ott nem nőttek meg a pókok, igaz, nem is csiripeltek, és nem néztek ki úgy, mint egy közepes költségvetésű horrorfilm elnagyolt digitális effektusai. Az óriáskrokoldilos Szörny pedig szellemesebb, mert nem a Hatodik érzék és a közelmúlt más mozisikerei adták a poénok tárgyát, hanem a karakterekre szabott helyzetkomikum.
Egyetlenegy újszerű, a zsáner korábbi példáit felülíró vonása van a filmnek. A főhős szemérmetlen cinizmusa, ahogy a pókkirálynő barlangjába érve nagy gyorsan kiszabadítja a háló fogságából a félholt nagynénit, miközben a többi hasonló sorsú szerencsétlenre ügyet sem vet, előzőleg nem jellemezte a műfajt. Ez is valami.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2762 |
