Herpai Gergely
Adam Sandler lassan, de egyre biztosabban próbál komikusként besorolni Mr. Bean vagy Jim Carey mögé. A legnagyobb probléma Sandlerrel, hogy közel sem olyan vicces, mint az említett két színész. Eddigi filmjei szinte mindig a forgatókönyvnek köszönhetően voltak nevettetőek, és nem tűnt fel, hogy maga Sandler tulajdonképpen meglehetősen sótlan figura. Azonban az elég gyenge A kismenőhöz viszont legalább egy Jim Carey kaliberű komikusra lenne szükség, hogy mimikájával vagy játékával le tudja nyomni torkunkon a történet bárgyúságát és a poénok hiányát.
Nem segít a filmen a vaskos közhelyek sulykolása sem. A sztori szerint a jólelkű pizzafutár hatalmas vagyont örököl: egy igazi médiabirodalom moguljává válik, ám hősünket nem érdekli sem a hatalom, sem a pénz (a vállalati részvényekért cserébe kapott milliárdokat eljótékonykodja), ő továbbra is a vidám koldus és nem az irigyelt királyfi akar lenni. Persze nem hiányozhat a képből az eleinte hősünk magánéletét firtató, álnok, ám később szerelmes újságírónő sem, aki a film végére kötelező jelleggel Sandler karjaiba hull.
Úgy tűnik, az amerikai filmvígjátékok válságban vannak: az Airplane és Csupasz pisztoly stílusú abszurd humor mintha teljesen kiveszett volna palettájukról, átadva helyüket a gyenge álromantikába hajló fércmunkáknak és az Adam Sandler-féle közepes színészeknek. Kár.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 61. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2731 |