Harmat György
Naiv képzelődésre csábít e film. Meryl Streep színésznőre gondolok, és Liam Neeson színészre, külön-külön. Ülnek villájuk kényelmében, forgatókönyvet hoz a postás, elolvassák. Egy kisvárosi házaspárról szól a történet. Orvosnő a feleség, ez lesz Streep szerepe, szobrász a férj, ez lesz Neeson. Kamaszfiukat gyilkossággal vádolják. Az apa bűnösnek véli, eltünteti a nyomokat, védi. Az anya ártatlannak hiszi, védi. Az igazi morális dilemma akkor köszönt rájuk, amikor a csemetétől megtudják, hogy véletlenül és akaratlanul, de valóban ő okozta barátnője halálát. Az apa hazudik a bíróságon, az anya elmondja az igazságot. A fiút öt évre ítélik.
Térjünk vissza a sztárokhoz: felmérték-e, milyen film lesz ebből? Pontosan ezt a sztorit talán még nem láttuk hollywoodi vásznon, ám minden egyes elemét igen. Valamennyi (patetikus frázist puffogtató) dialógusát hallottuk már, az összes (érzelmes) szituációt betéve ismerjük. Az egyetlen eredeti ötlet (az ítélethirdetésig nem látogatunk el a tárgyalóterembe) csak akkor lenne érdekes, ha az, amit eredményez, megragadó volna. Az erkölcsnemesítő családi szenvelgés nem az. Tanulsága („Csakis az igazat!”) sem különösebben.
A jól (szokványosan-erőtlenül) megírt cselekményt jó (szokványos-erőtlen) operatőri (Tovoli, olasz) és rendezői (Schroeder, francia) munka közvetíti. Milyen is lehetne Streep és Neeson alakítása? Jó (szokványos-erőtlen). Vajon megtehették volna, hogy nem vállalják el a két főszerepet? Amint látjuk, elvállalták.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=268 |
