Vaskó Péter
Hiánypótló film. Derű, hit és szexualitás ritkán ötvöződik ilyen szerencsésen. A Megváltó szex éppen akkor hozza vissza nekünk a bensőséges latinos derűt és életörömet, amikor a laza, cool fuvarok vagy a naiv, végtelenségig kidekázott, hiperkorrekt párostáncok láttán már épp elmenne a kedvünk az egész mozista szex-beszédtől. Főleg, mióta Dunát lehetne rekeszteni a félidióta (vagy tán egészen az) bugyimutogató, hormonhajtású tiniszex-filmekkel, valamint Szép és Szépné, hollywoodi humándroidok kapcsolatát elrebegő épületes melodrámákkal.
A film jó negyvenes anyáskodó főhősnője, Dolores krónikus jóságban „szenved”, mindenkinek, mindenkor, mindenben segít: ápol, támogat, betakar. Épp ez a túláradó jóság teszi be a kaput szúrós tekintetű férjének, aki egy nap felrámolja szamarára a betyárbútort, és istenhozzádot int a földreszállt „szentnek”. Az asszony nem lát más kiutat: elhatározza, bűnt követ el azért, hogy visszaszerezze férjét, és lefekszik egy csalódott, kiábrándult férfival, akibe ettől rögtön visszatér az élet. Amint kiderül a Lolitává átlényegült Dolores odaadó szexualitásának mágikus ereje, egyre több férfi jelentkezik „lelki problémáinak” kezelése céljából az elhagyott feleségnél, s lám, csodák csodája, a poros, kopott városka kivirágzik, megújul, és az emberek élete a film nyersanyagával együtt kiszínesedik, megtelik A zordon férj azonban egy nap visszatér a kisvárosba.
A film báját az a sajátos stíluskeverék adja, melyben példázat, moralitás és bohózat ötvöződik egyfajta felnőtt mesévé jóságról, bűnről, dogmákról, odaadásról és féltékenységről. Ha valaki unja már a mell- és válltömést viselő, egyformára plasztikázott és lakkozott „sztárokat”, ebben a filmben találhat magának több tucat filmre elegendő valódi zsánerarcot. Izzadt, karmolós jelenetek helyett itt az előítéletek folytonos kibillentése, a „szent vagy kurva” témával való felszabadult, vidám-komoly játék kap főszerepet. Mély humanitás, sok fény és levegő jellemzi ezt a fillérekből összerakott pompás kis filmet, s bár 20-25 perccel talán hosszabb a kelleténél, az ember ezt is szívesen megbocsátja neki.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2653 |
