Stőhr Lóránt
Játékfilm ellen elkövetett avantgarde merénylet. Szirtes János és fe Lugossy László performance-kollázsa.
A kultúrának hősök kellenek – énekli fe Lugossy Laca, ami kétségkívül igaz, gondoljunk csak éppen az Albert Einstein Bizottság működésére, noha talán helyesebb volna ezzel kapcsolatban inkább sztárokról beszélni, mintsem hősökről. A nyolcvanas évek elején az alternatív zene és a játékfilm összekapcsolódása az Eszkimó asszony fázikban, a Kutya éji dalában és a Bizottság Jégkrémbalettjében megteremtette a kor kultúrhéroszait, akik nem pajzzsal és lándzsával indultak harcba az akadémizmus ellen, hanem korcsolyával lábukon tapostak a művészet szentélyébe. A mozi és a zene csinált szubkulturális sztárokat a Bizottság tagjaiból, akik ennek köszönhetően rövid ideig valószínűleg a legismertebb kortárs képzőművészekké váltak. Ehhez a régi, bevált recepthez nyúlt vissza a Tiszta lappal fe Lugossy, aki a Jégkrémbalettet követő két évtizedben sem hagyott fel a játékfilm ellen elkövetett avantgarde merényletekkel. A hossza miatt az egészestés mozifilm kategóriájába beszuszakolható mozgókép létrejöttének célja, hogy a kortárs magyar képzőművészet iránt érdeklődő szűk rétegnél szélesebb kör láthassa, élvezhesse fe Lugossy és Szirtes János közösen, illetve külön-külön megejtett, hangulatos performance-ait. Az efféle gesztusok iránti fogékonyság azonban az elmúlt két évtizedben igencsak lecsökkent. S bár nem látom reménytelennek, hogy a Jégkrémbaletthoz hasonló kultuszfilm szülessen mostanság képzőművészek erőfeszítése nyomán, ám az valószínűleg inkább a populáris mítoszok földjén és a technokultúra talajában, s nem a két évtizeddel ezelőtt még ütős, mára már erősen megkopott bájú, metafizikus szójátékokkal és idétlen szertartásokkal fűszerezett, végtelenül személyes művészet virágcserepében fog gyökerezni.
A kultuszfilmmé szentelődés volna ugyanakkor a Tiszta lap egyetlen esélye arra, hogy ne tűnjön el nyomtalanul az ultra low budget munkák temetőjében. Szirtes és fe Lugossy korábbi performance-ainak videodokumentációja köré ugyanis nem egy követhető sztori, hanem önálló performance-nak is beillő jelenetek sorozata kerítődik, ami manapság még a művészfilmes körökben mozogva sem tartozik a közönségcsalogató szórakozások közé. Már a vak Sanyi bácsi hadonászása a permetezőgéppel olyan belépő, amivel könnyedén ki lehet üldözni a gyengébb idegzetű nézőket a vetítőteremből, ám Szirtes és fe Lugossy ezt követő orosz rulettje sem oszlatja el azt az érzést, hogy a gimnáziumi videoszakkör amatőr felvételeit látjuk. Elhiszem, hogy a képző- és iparművész szereplők számára vicces lehet arról beszélgetni, hogy ki a világbajnok távkapcsolásban és mobiltelefon-elhajításban, ezek a párbeszédek azonban egy kívülállónak kevéssé mulatságosak. A tréfálkozásból a kitartó nézők előtt azért lassanként kibontakozik a látás különböző formáiról szóló diskurzus, aminek egyik oldalán Sanyi bácsi áll a mikroszkópjával, amelyen át a speciális preparátum egyhétnyi kitartó figyelése után meg lehet látni Istent, a másik oldalán pedig a távkapcsolóbajnokok a televíziókészülékkel, amelynek csatornái között gyors váltogatva művészi értékű montázs készíthető. A meditatív és a hektikus képélmény különbségét (is) taglaló filmben azonban a többé-kevésbé szellemes műsorparódiáikon, valamint a szerzők és női alteregóik stoptrükkös felcserélésén kívül nem sok szerep jut a vizualitásnak. A bohóckodásokat rögzítő videofelvételekről igazán nem lehetne megmondani, hogy az a Klöpfler Tibor készítette, aki a kirívóan low budget, invenciózus elbeszélésmódjával mégis kultuszfilmmé kinövő Rám csaj… jellegzetes képi világát megteremtette. A film szövetébe egyáltalán nem illeszkedő performance-ok egyike-másika is sokkal igényesebben fényképezett, mint a frissiben forgatott jelenetek. S míg a Jégkrémbalett esetében a zene csodákra volt képes, fe Lugossy comebackjében a videoképek jellegtelenségét a Bizottság egykori hangzás- és szövegvilágát ismétlő muzsika sem tudta feldobni. Hiába no, tiszta lapot nyitni lejárt lemezzel – fából vaskarika.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2649 |
