Varró Attila
Feltehetőleg egyetlen nemzeti stílusirányzat sem köszönhet annyit a gyermekeknek, mint a késő nyolcvanas években konszolidálódó Khomeini-diktatúra idején feltámadt iráni új hullám, beleértve az olasz neorealizmust és az indiai Satyajit Ray-iskolát. Az ok egyszerű: míg De Sica vagy Rossellini számára gyermekhőst választani önálló művészi döntést jelentett, az iráni friss generáció – Rayhez hasonlóan – elsősorban a politikai-vallási nyomás elől menekült tömegesen a kiskorúak közé. Egyfelől a gyermekszereplők (akikre nem vonatkoznak olyan mereven az iszlám erkölcsi szabályai) nagyobb alkotói szabadságot kínáltak nekik, másrészt az Ifjúsági Minisztérium jelentős pénzösszegekkel járult hozzá a gyermekfilmek forgatásához. Ebből a gárdából nőtt ki Kiarostami és innen indult útjára egyik rendezőasszisztense, az 1995-ös Fehér léggömb című nagyjátékfilmjével cannes-i Aranykamerát kiérdemlő Jafar Panahi is.
Bár Panahi bemutatkozása felett első pillanatra a kelleténél erősebben kirajzolódik a mentor szelleme (Kiarostami az Olajfákon át forgatási szüneteiben mondta tollba a forgatókönyvet ifjú segédrendezőjének), a Fehér léggömb egyszerre több és kevesebb holmi nagyvárosi környezetbe helyezett Hol van a barátom házá?-nál. Az újévi aranyhalra kikönyörgött, majd többször elvesztett bankjegyért állhatatosan küzdő hétéves Razieh valós időben játszódó története alapötletében és szerkezetében alig különbözik a kor lakáskulcsát, iskolatársát, napi betevőjét kereső kisgyermekeinek repetitív felépítésű (rém)meséitől, megközelítésmódja is a kollégáktól megszokott önreflektív–dokumentarista. Az eredetiség hiányáért azonban bőségesen kárpótol az a mezítlábas empátia, amellyel Panahi figuráit kezeli, legyenek azok tízen innen vagy bőven túl. Nem tesz kijelentéseket és tartózkodik a végletektől. Kamerája kíváncsi gyermekszemmel, földközelből és tágra nyílt optikával figyeli a különös idegenekkel teli tiltott felnőttvilágot, amely újévről-újévre szorosabban zárul majd a csöppnyi hősnő köré: a tejfehér lufi oxidéndús légköréből előbb-utóbb fullasztó és láthatatlan szerepkör válik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/07 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2625 |
