Pápai Zsolt
Fred F. Sears inváziós katasztrófafilmjének igazi főszereplője a zseniális látványtervező, Ray Harryhausen.
Azzal, hogy közvetlenül a második világégés befejeződésekor az Egyesült Államokban útjára indult A Bíborszín szörny lecsap című seriels, mely rosszindulatú földönkívüliek planétánk gyarmatosítását célzó akciósorozatáról mesélt, a tudományos-fantasztikus filmek egyik jelentős szubzsánerének őse született meg. Az inváziós katasztrófafilm az ötvenes évek patologizálódott hidegháborús légkörének a sci-fi virágkorát hozó időszakában kitüntetett szerepű alműfaj lett. A zsánert kodifikáló, H. G. Wells regényéből készült, Byron Haskin rendező és George Pal producer neve fémjelezte Világok háborúja (1953) című moziban a Földet kíméletlen módszerességgel és minimális hibaszázalék nélkül dolgozó idegenek özönlik el, akik már a kezdetektől egyértelművé teszik, hogy semmiféle kommunikációra nem hajlandóak a helyiekkel, és a bolygó teljes alávetése a szándékuk. Az emberiség a végórait éli, hiszen a csodafegyvernek hitt atombomba sem képes megálljt parancsolni a hódítóknak.
A Világok háborúja árnyékában született, és némi jóindulattal a legendás mű kistestvéreként említhető A repülő csészealjak támadása (1956) Haskin munkájának nyomvonalán halad, és meséjében csupán egyetlen ponton tér el a mintájául szolgáló klasszikustól. A film alienjei csillagrendszerük széthullása után hazátlanul bolyongva találnak rá a Földre, ahol a letelepedés érdekében kezdetben megegyezésre törekszenek az Egyesült Államok kormányával. A repülő csészealjak… idegenjei azonban a párbeszédre irányuló szándékaik ellenére vajmi kevéssé különböznek a Világok háborúja szófukar és pusztításra programozott támadóitól: hasonló célok vezérlik őket is, mint amazokat, csak rafináltabban próbálják becserkészni az ellent. A kommunikáció elmaradása vagy felvétele – állítja burkoltan a film – semmiben sem változtat a támadók és a megtámadottak közötti szembenállás jellegén, mely leglényege szerint feloldhatatlan és örök.
Az egyébiránt westernspecialista kismester, Fred F. Sears jegyezte film máig ható varázsa azonban nem csupán ebből, hanem a bevetett trükkök színvonalából ered. Noha a megasztárokat nélkülöző főcím, a puritán díszletezés és történetvezetés kedves barkácsmegoldásai hamisítatlan B-mozit ígérnek, az opus a speciális effektusok terén semmiben sem marad el a korabeli élvonalbeli filmektől. Nem véletlenül, hiszen a különleges – és főként az apokaliptikus záróharmadban lenyűgöző hatású – látványelemeket a mozgókép történetének egyik legnagyobb mágusa, a stoptrükk animáció terén korszakos jelentőségű munkák egész sorát terítő Ray Harryhausen készítette. A fotógalériát és előzetest is tartalmazó DVD-lemez extráinak ékköve a Harryhausennel A repülő csészealjak… kapcsán készült tízperces beszélgetés és a mester művészetét a teljes pályakép tükrében elemző egyórás dokumentumfilm. Utóbbi kalauzul szolgálhat A repülő csészealjak támadásának mostani magyarországi ősbemutatójával párhuzamosan ugyancsak DVD-n megjelenő – de korábban videón már kijött – Gulliver utazásai (1960), az Űrszörny (1957), Az aranygyapjú legendája (1963) és az Emberek a Holdban (1964) című művekhez is. A zseni kézjegye Harryhausen valamennyi munkáján ott díszeleg: a kézműves aprólékosság és a különböző trükktechnikák (elsősorban a többszörös expozíció, más néven dynamation technika) ötvözése nyomán mozivásznon korábban soha nem látott mesebeli tájak és mitológiai helyszínek születnek meg a semmiből. Óriások és törpék népesítik be ezt az univerzumot, kénkövet lehelő sárkányok másznak elő barlangjaikból, kaján szkeletonok bújnak ki sírjaikból, és szemöldökükkel a Napot tologató istenek emelkednek ki a tengerből egy olyan világ szereplőiként, melyről Harryhausenig mindenki úgy tudta, hogy csak az álmokban és fantáziában létezik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/07 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2616 |
