Pápai Zsolt
Az amerikai tinivígjátékok egy évtizede tartó sikerszériája mintha megszakadt volna az elmúlt évben. A tavalyi termés azt jelezte, hogy az alpári és vaskos gegekkel dolgozó filmek már alig képesek valami újat hozni (a Már megint egy dilis amcsi film címû paródia elkészülése beszédes tény), ezért a rendezõk a hagyományosabb szubzsánerekhez fordultak, hogy azokkal oltsák be a halódásnak indult mûfajt. A romantikus vígjáték tálcán kínálta magát: az olyan „szemérmesebb” produkciók, mint A tíz dolog, amit utálok benned vagy A csaj nem jár egyedül már e mûfaj részbeni ihletésére készültek.
A sztenderd tinikomédiákhoz hasonlóan 40 nap és 40 éjszaka sem egyéb, mint az amerikai testkultusz hamis dallammenetekkel teli himnusza, viszont nem az altáji humorral operáló darabokhoz tartozik, hanem fenti, a gusztustalanság ábrázolásában mértéktartóbb, és a romantikus vígjáték örökségét is vállaló vonulathoz sorolható. A film fókuszában a szexus generálta téboly áll: hõsünk szerelmi csalódása után a promiszkuitásba veti magát, ám hamarosan megcsömörlik ettõl, ezért papnak készülõ bátyja sugalmazására teljes önmegtartóztatást fogad a nagyböjt idejére. De mikor máskor jelenne meg a színen élete nagy szerelme, ha nem épp önként vállalt cölibátusának elsõ napjaiban?
A két évtizede tisztes iparosként boldoguló másodvonalbeli direktor, Michael Lehmann (Hudson Hawk; Vonzások és állatságok) jegyezte film inkább romantikus, mint vígjáték, bár végeredményben nem is olyan rossz a mérlege: a színészek önfeledten bohóckodnak az egyes pontokon sitcomba csúszó jelenetekben, és úgy tízpercenként elcsattan egy-két elevenebb poén is. Igaz, ezek legkevesebb, mint fele nem az alkotók, hanem a magyar fordító leleményességét dicséri.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2531 |
