Ardai Zoltán
Mesterségbelileg hibátlanul sikerült az átplántálás, az egyik nyomasztó Dürrenmatt-kisregény cselekményének amerikai környezetbe való áthelyezése, művészi értelmet annál kevésbé nyert ez az eljárás. Mentesítette csupán a szereplőket a lélek svájci nyirkaitól, semmiért. Az irodalmi alap tiszteletére Sean Penn eltért ugyan a Játsz/ma (itt ő csak színészként szerepelt) mintaszerûen hollywoodi, feszítetten normakitöltõ filmnyelvétől, de nem épp izgalmas irányba nyitott: az eurouniós középfajú drámák íztelensége felé. A havas hegyvidéken sorozatgyilkosra leső, Jack Nicholson alakította nyugdíjas zsaru jobb holmikban és jobb gépjárműveken közlekedik, mint magyar kollégája a Fehér György-féle Szürkületben (amely szintén Az ígéret nyomán készült, de nem az euroszokvány képi dialektusát használja), ezek mégis dúsgazdagok hozzá képest, a létezés sűrű nektárját isszák. Penn nyomozója körül jelentéstelen a táj, nem itatja át őt semmivel. Kulturáltan bemutatott szomorú sorsa csak tolakodó illusztrációja annak, hogy derék ember szavatartó szorgalma, társuljon bár ügyességgel és bátorsággal a jó ügy oldalán, akár a vigasztalan nyomorúság állapotáig is vezethet, ha jön a pech.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2527 |
