Harmat György
Berkes Ildikó és Nemes Károly könyve a legnépszerűbb műfajról.
Mint gondolati konstrukció, mint összefoglaló a bûnügyi film mûfajáról, mint filmtörténeti áttekintés megállja a helyét Berkes Ildikó és Nemes Károly munkája, ám megírt és megjelent mûként, az érdeklõdõ kezébe kerülõ könyvként, olvasmányként ezer sebbõl vérzik.
Helyes és „olvasóbarát” döntés volt például – különösen olyan imponálóan átfogó, alapos filmtörténeti ismeretekkel bíró tudósok esetében, mint A bûnügyi film szerzõi – némi elméleti alapvetés után magukra az alkotásokra „bízni” a mûfaj körülhatárolásának nehéz feladatát, a némafilmes kezdetektõl napjainkig terjedõ idõszak egyes darabjaiban megragadni a krimifilm kialakulását, jellemzõit, fejlõdését, változásait. A megvalósítás azonban több mint ellentmondásos.
Másfélszáz film rengeteg figurájának – a mûfajból adódóan – szövevényes cselekményének többségében részletes, mechanikus leírása az olvashatatlanságig fárasztó. (Még annak is, aki látta a filmes „példatár” nem csekély részét.) A filmismertetések szerény becslésem szerint is a kötetnek legkevesebb a felét teszik ki, így a befogadást alaposan megnehezítik. Itt bizony csak a rögös út lett volna járható: a „kötelezõ”, majd’ mindig egyforma történetfelmondás helyett az egyes filmekhez illõ sajátos formák megtalálása, a gondolatmenet szempontjából jelentõs momentumok kiemelése, a rövidítés.
A szerzõk mintha úgy vélnék: mivel a cselekmény a filmek formai oldalához tartozik, nem pedig a tartalmihoz, elmesélésük automatikusan formaelemzéssé válik. Miután ez nem következik be, az olvasónak az az érzése, hogy A bûnügyi film – a bevezetõjében deklaráltakkal ellentétben – a kelleténél kevesebb figyelmet szentel a formának, a szerkesztésnek, az eszközöknek. A kötet legizgalmasabb részei azok, amelyekben a formai vonatkozásokat nem kihüvelyezni kell a leírások sorából, hanem azok expressis verbis megfogalmazásra kerülnek: ilyen Hitchcock A kötél címû alkotásának példaszerû analízise vagy az Aki legyõzte Al Caponét gyerekkocsi-jelenete kapcsán tett jó néhány megfigyelés.
Mint már láttuk, a formaprobléma nemcsak az írás tárgyával, hanem magával az írással kapcsolatban is felvethetõ. Nagyigényûen teljes a nemzeti filmgyártások „krimiszempontú” számbavétele (legfeljebb a John Woo és Wong Kar-wai fémjelezte hongkongi „fekete film” hiányzik), dicséretesen széles körû a mûfaj átalakulásainak beillesztése a történelmi-társadalmi folyamatokba (még ha zavaróak is a túl direkt hozzárendelések: a Hágai Bíróságé és Pinocheté A tigris csókja címû filmhez stb.). Az írás minõsége azonban nem harmonizál a tartalmi igényességgel. A stílus többnyire nehézkes, nem mindig alkalmazkodik a magyar nyelv szabályaihoz, sajnos nem ritkák az efféle mondatok: „Tragikus hõssé nyilvánítás viszont a kellõ jelentékenység hiánya miatt nem lehetséges, még ha a bukás-pusztulás meg is hozza a közönség érdekének való megfelelését.”
Ezzel szemben a tárgyi tévedésre mindössze egyetlenre bukkantam (Stanislaw Mikulski nem Kloss kapitány után játszotta el az Egy taxisofõr halála egyik fõszerepét, hanem elõtte), a helyesírási hibáknak, névelírásoknak, tévesztéseknek, sajtóhibáknak azonban se szeri, se száma, szinte minden oldalra jut belõlük. Felsorolásuk jóval meghaladná jelen recenzió terjedelmét, így csak mutatóba néhány: Dillinger helyett Dilinger olvasható, Reagan helyett Reagen, Hosszú álom helyett A rossz álom, expozíció helyett expedíció, A gyûlölet 1994-ben készült, nem pedig 1964-ben (a 174. oldalon rosszul jelent meg, a 246.-on már jól). Miután az impresszumban nem szerepel sem a szerkesztõ (volt?), sem a lektor (volt?), sem a korrektor (volt?) neve, csupán a kiadói cégtulajdonosé, bírálatomat az vegye magára, akit illet.
A bûnügyi film ezzel a – hibásan megjelent – mondattal búcsúzik tõlünk: „S akkor már elérte a célját.” (Mármint a könyv. Mármint „elérte”.) Ha nem figyelmeztetnének lépten-nyomon a szûkebb és tágabb értelemben vett „formahibák”, biztos lennék benne, hogy elérte. Így vannak kétségeim.
Uránusz Kiadó, 2001.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2460 |
