Ágfalvi Attila
Multiplex-stíl és káeurópai groteszk Herendi Gábor reklám és klip-rendezõ elsõ játékfilmjében.
Az új magyar vígjáték fõhõse Tamás, a fiatal reklám- és videóklip-rendezõ, élete nagy lehetõsége elõtt áll: Alex Brubeck, a tehetõs amerikai producer fantáziát lát Bûnös város címû forgatókönyvében, és a költségvetés felét hajlandó lenne biztosítani számára. Az üzletet nyélbe ütendõ, Budapestre érkezik, hogy meggyõzõdjön róla, Tamás rendelkezik az összeg másik felével. Csakhogy Tamásnak egy fillérje sincs, van viszont két testvére, akiket segítségül hív, szórakoztassák a vendéget, és úgy mellesleg próbáljanak szerezni a hétvégéig hatvanmillió forintot. A három fivér azonban nem is sejti, hogy Mr. Brubeck idegenbe szakadt hazánkfia, aki mindent ért abból, amit a fiúk a jelenlétében beszélnek…
A tartalmi ismertetést itt be is fejezem, részben azért, mert nem illik elõre leleplezni a film fordulatait, részben pedig azért is, mert a történet maga nem is nagyon jut tovább az alaphelyzetnél. A laza keretet kellett megtölteni a film készítõinek a mûfajhoz illõen mulatságos, pergõ, szórakoztató jelenetekkel, és õk ahhoz folyamodtak, amihez a legjobban értenek. Így aztán az események folyását minduntalan koncertrészletek, vidóklipek, bújtatott és nyílt reklámok, valamint mindezek diszkrét vagy éppen harsány paródiái szakítják meg, Herendi Gábor idevágó munkáinak ismert magas színvonalán. A rendezõ azonban a többi jelenetben sem vall szégyent: a film ritmusa végig egyenletesen ébren tartja az érdeklõdést, a jelenetek nem hosszabbak és nem rövidebbek a kelleténél, nincs semmi túlbeszélve, túlmagyarázva, sem képben, sem szövegben. A gyengébb ötleteket nem próbálják a világ legjobb viccének beállítani, és a legjobb ötletek megjelenítésében is van némi hanyag elegancia. Egyszóval a film némileg eltávolodik a magyar vígjátékok kabaréra épülõ stílusától, a kizárólag a sztárok viccesnek szánt grimaszaira és hangsúlyaira épülõ poentírozástól, a statikus-operettes jelenetezéstõl, amik a mai napig kísértenek még a jobb sorsra érdemes „sikerfilmekben” is. A Valami Amerika egyfajta keverékét adja könnyûnek és a könnyednek; erõsen elnagyolt sémáit két dolog menti meg attól, hogy az ügyes, de érdektelen szórakoztatás kategóriájába utasítsa saját magát. Az egyik alkotóinak szemmel látható lazasága: õk ezt a filmkészítési módot oda-vissza, álmukból felverve is magabiztosan ûzik, magától értetõdõ természetességgel adják elõ, amibe az is belefér, hogy azokat a bizonyos sémákat („a legkisebb, túlérzékeny fiú nem találja a helyét sikeres bátyjai nyomasztó árnyékában”) egy-egy szerencsés pillanatban – miként András Ákost – a feje tetejére állítsák. Így aztán a színészeknek sem kell vért izzadniuk, hogy a semmibõl valamit csináljanak, és az amúgy nem éppen eredeti karaktereiket elsöprõ lendülettel alakítják. A másik dolog, ami az átlag mozi-színvonal fölé emelheti a filmet, nagyrészt inkább csak egy elszalasztott lehetõség maradt. Ezzel a filmmel ugyanis érezhetõen megszületett annak a lehetõsége, hogy a magyar szórakoztató filmek az átlag multiplex-sikerekhez hasonló színvonalú, kiállítású, azokhoz hasonlóan jól eladható termékek legyenek. Az ihletettebb pillanatokban azonban az is láthatóvá válik, miben különbözhetnének tõlük úgy, hogy ne kelljen feladniuk a sikeresség lehetõségét: amikor a Schütz Ila által játszott bejárónõ a hasisos sütitõl beindulva, cicanadrágban, egy szál porszívócsõvel puska gyanánt felfegyverkezve rohamra indul valamelyik latin-amerikai szappanopera gaz rodrigeze ellen, az bármilyen színvonalas kortárs szatírában megállná a helyét. A film alaphelyzete magában hordozta ennek a furcsa elegynek, a multiplex-siker és a káeurópai groteszk egyesítésének lehetõségét. A film készítõi inkább a szõke nõs-bunkó macsós poénokban bíztak, az eleve reménytelen alapítványi támogatások helyett pedig inkább a szponzorok pénzét vették igénybe, a végeredmény pedig õket igazolja: született egy mulatságos, tetszetõs kiállítású vígjáték, amit ezernyi valószerûtlensége, elnagyoltsága és a nagyszámú vendéglátóipari reklám ellenére (sõt, éppen ezek miatt) sem mernék minden realitást nélkülözõnek nevezni. Létrehoztak valami helyi érdekeltségû Amerikát, s ha filmjük csak morzsákban is, az egész prodzsekt viszont annál inkább hordoz magában valami (millenniumi) Magyarországot.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2457 |
