Veress József
A filmhez hasonlóan az orosz filmkönyvkiadás is átalakul.
A filmes literatúrának Moszkvában, Leningrádban (és a legtöbb szovjet köztársaságban) hosszú idõn át gazdag hagyományai voltak: nagyon sok kötet látott napvilágot a mozgóképek témakörében (történeti-esztétikai mûvek, lexikonok, monográfiák, életrajzok, forgatókönyvek vegyesen). Az új idõszámítás óta a piaci értékrend határozza meg a kínálat jellegét. Megszaporodtak a bulvár-érdeklõdést kielégítõ kiadványok (színész-életrajzok, botránykrónikák), de még mindig elég szép számmal jelenik meg könyv a hetedik mûvészet múltjáról és jelenérõl. Az orosz filmhez hasonlóan az orosz filmirodalom is új tartalmakkal gazdagodott, indokolt tehát – ha szûkített optikával is – szemügyre vennünk az utóbbi esztendõk termésének néhány figyelmet érdemlõ darabját.
Több szerzõ témája az egykori szovjet-rendszer filmpolitikája, a kommunista diktatúra gyakorlatának vizsgálata. Két vaskos kiadvány különösen nagy visszhangot váltott ki (Fomin: A mozi és a hatalom, Gromov: Sztálin – hatalom és mûvészet), ami teljességgel érthetõ, mivel a szerzõk a pártirányítás sakkjátszmáiról, a cenzúra boszorkánykonyháiról, a korlátlan úrnak számító Gazda (Joszif Visszarionovics) és a mellette tevékenykedõ kis gazdák ízlésérõl értekeznek munkáikban. Megismerhetjük a titkos forrásokból elõbányászott határozatokat és ukázokat, az ideológiai hadviselés dermesztõ és mulatságos adalékait, a KGB-s jelentéseket, a kozmetikázások és torpedótámadások hátterét, levelek titkait, tárgyalások záradékait, Eisenstein, Tarkovszkij, Paradzsanov, Muratova, German és mások megaláztatásának szomorú dokumentumait. A Sztálin-filmdosszié nyomán feltárulnak elõttünk a generalisszimusz celluloidszalag iránti olthatatlan vonzalmának motívumai, parancsainak és szemöldökráncolásainak indítékai. Kedvence volt A nagy keringõ, Julien Duvivier érzelmes Strauss-parafrázisa, szerette a westernt és a kalandos történeteket, idegesítette a szex és a melodráma a vásznon. Rendszerint éjszaka vetítgetett magának és csapatának, hirdette, hogy egy jó filmet többször meg kell nézni (ebben speciel nem tévedett), fölényegesen kioktatta a zseniket is, ha kedve szottyant rá. A tanulságos olvasmányok kis túlzással politikai kriminek tekinthetõk.
Andrej Tarkovszkijt hazájában anno kiátkozták, elüldözték, agyonhallgatták, késõbbi szentté avatásában viszont talán még azok is részt vettek, akik megkeserítették az életét. A kultusz változatlanul tart. A Tarkovszkij-irodalom lassan könyvtárnyira duzzad. A filológusok bizonyára örömmel veszik kézbe Marina Tarkovszkaja, a rendezõ nõvére Tükörcserepek címû emlékfüzérét, melyben fõleg a családi kötõdések szemérmesen fölelevenített epizódjai érdekesek: anekdoták, vallomások, panaszok, sóhajok, a szülõk és nagyszülõk sorsának mozaikjai, de gazdagítja ismereteinket „az utolsó fejezet” rekonstrukciója is, az emigrációba kényszerített mûvész pokoljárásáról, a betegség és a halál körülményeirõl szóló beszámoló. Juris Norstein elõszava könnyíti meg a Tükörcserepek darabjainak összeillesztését. Az apa, Arszenyij Tarkovszkij ugyancsak premier plánba kerül az oldalakon. Lánya közreadja több versét, s kíméletlenül ítélkezik fölötte. Becses fényképfelvételek teszik teljessé a familiáris beszámolót.
A költõ születésének bicentenáriuma alkalmából adták ki a Puskin filmszótárt, melyben impozáns filmográfia kapott helyet – nemcsak az adaptációk és átültetések, moziverziók és újraértelmezések lajstroma, hanem még azon alkotások felsorolása is, melyekben Puskin-utalások találhatók (a Berlin elestétõl A muzulmánig). Az animációs, dokumentum és egyéb filmek sem maradtak ki a leltárból. Külön fejezet foglalkozik a filmelméleti és kritikai „puskinológiával”.
Alexandr Mitta (kevesen tudják róla, hogy „civilben” a hamburgi egyetem professzora) nagy elõdei, Romm, Jutkevics, Trauberg, Geraszimov nyomdokaiba lépve igényes ismeretterjesztésre adta a fejét. A mozi pokol és mennyország között címû esszé-csevegésében sajátságos „tanuljunk könnyen-gyorsan filmet írni, rendezni, játszani”-tanfolyam elõadásainak anyagát nyalábolta össze, sõt szellemes rajzokkal is illusztrálta mondanivalóját. A Casablancára, a Cápára is hivatkozik, noha a szigorú szelekció híveként Iszaak Babel bon mot-jával int igényességre. Eszerint az író polcán legfeljebb 10–15 kötetnek kell sorakoznia, ám kiválasztásukhoz több ezer könyv elolvasása szükséges.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2422 |
