rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Kóristák

Kis Anna

 

Láttunk már nem egy hasonló témájú és szerkesztésű filmet – vagyis azt a típust, amelyben a nehéz sorsú gyerekek bentlakásos iskolájába elérkezik egy humán-géniusz tanár, átmeneti megváltást hoz magával, majd fennakad a mini-diktatúra fogaskerekein, ám szellemi és érzelmi (és jelen esetben zenei) hagyatékát örök kincsül hagyja hátra. Csakhogy éppen olyan műfajról van szó – nevezzük most iskolafilmnek –, amelyet szemlátomást szívesen látunk továbbra is. Valamiért filmkészítőket és nézőket egyaránt romantikus kötődés fűz olyan kérdésekhez, mint a tanár-diák kapcsolat, a bentlakásos iskola sajátos társadalmának rejtelmei, illetve a pedagógia csődje és csodái: Barratier ízig-vérig hagyománykövető (sőt, remake) első filmje Franciaországban nézőszám-rekordot döntött.

Mire Mathieu, a zenetanár és komponista, továbbá a sztereotip mintára szabott nebuló-figurák szívfacsaró meséje lepereg, cseppet sem unatkoztunk, bár egyetlen újszerű fordulattal sem találkoztunk. Egy darabig a „fülöncsípős”, franciás modorban adagolják a ’40-es években játszódó történetet, ám egy ponton mentehetetlenül átállunk az amerikai hangvételre: innentől a film épp oly hiteltelen, mint amilyen csöpögős. A brutális iskolaigazgató bugyuta metamorfózisa még csak egyszerű ízléstelenség, ám a komolyan veendő főhős komolyan veendő búcsú-jelenetében – nyilván nem szándékosan, csupán a drámai hatáskeltés vágyából fakadó türelmetlenségből – a makulátlan jellemen olyan folt esik, amely láttán a szemfüles néző könnycseppjei csalódottságukban visszamenekülnek a könnycsatornába. Kárpótolnak azonban a kiváló gyerekalakítások (a szereplők többsége egy valódi kórus színjátszásban járatlan tagja), és a remek kórus-jelenetek. A sok lókötőből egy másodperc leforgása alatt válik profi színvonalú fiú-kórus, de ha kornyikálás helyett valódi zenei élményt kínáló filmet akarunk látni – márpedig akarunk, és látunk is – akkor ezt a megúszhatatlan csúsztatást kénytelenek vagyunk elnézni. A megúszhatókra a felmentés nem vonatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2405

Kulcsszavak: 2000-es évek, forgatókönyv/történetvezetés, francia film, tanulás/tanítás/iskola, zene,


Cikk értékelése:szavazat: 819 átlag: 5.55