Horváth Antal Balázs
Fejjel a fának, avagy mit ér a mázli, ha egy számmal nagyobb? Okkult krimi a szerencse parafenoménjairól.
Úriember biztosra nem fogad. Nem úgy Fortuna természetfeletti szerencsével megáldott arisztokratái, akik statisztikailag alig követhető módon érnek el telitalálatot minden rendű játékban. Nyernek, ha akarják, ha nem. Az Intacto egyébként normális szabású világában nem az a kérdés, hogy létezik-e ilyen adottság, hanem hogy mi történik, ha birtokosai egymást hívják ki egy partira.
A debütáns Juan Carlos Fresnadillo borgesinek ható metafizikája a szerencsét önmagában létező „elemként” képzeli el, amely személyről személyre vándorolhat, a megfelelő technikákkal megcsapolható, és a kiválasztottakban összpontosul. Törvényszerű hát, hogy náluk a szerencse életforma. Békében totózhatnának is otthon, de a thrillerre hangolt sztoriban inkább excesszusokra hajlanak. Sportautót, nyaralót, kisujjat dobnak fel tétnek önigazoló játékaikhoz, sáskareptetéshez, vakon futáshoz, hogy végül a szerencse egyenes kieséses házibajnokságán az orosz rulett spanyol változatát játsszák – öt golyóval a hatlövetű tárban.
Fresnadillo többszörös fesztiváldíjas első filmje nem keveset kér tőlünk öntörvényű véletlenfogalmának élvezetéhez. A kétkedés teljes felfüggesztését, hogy belépést nyerjünk hétköznapian transzcendens univerzumába. Tudja, hogy ilyesmit erőltetni hiábavaló, ezért a parajelenségeket illetően magyarázatokba nem bocsátkozik. Feltehetően azt is érzi, hogy faarccal előadott gondolatkísérlete mozidrámához kissé erőltetett és karcsú, ezért rögvest bujkálásba kezd elliptikus karakterrajzai és stílusvezérelt történetszövése mögé. Kimért tempóban, sejtelmesre komponált képeken jelennek meg előttünk a kiválasztottak. Samuel Berg, a „világ legszerencsésebb embere”, a sziklasivatagban emelkedő luxuskaszinó tulajdonosa; a kettejük szövetségét felrúgó, ezért szerencséjétől megfosztatott Federico; a képességét éppen csak felfedező, körözött tolvaj, Tomas. Sam kaszinója a szerencse tömegközéppontja. Fenti termeiben zsetonokat és pénzt osztanak, az alagsorban véres fóliában viszik ki az első lövés esélyével élni nem tudó díszvendéget. Itt zajlik a szerencsehalmozók természetes kiválasztódása, de valahol a világban, hallgatag bukmékerek felügyelete mellett már újabb kihívók készülnek a nagy fellépésre. A derék televíziós sci-fikre (Homályzóna, X-akták) emlékeztető erős kezdés sokat sejtet, de az Intacto minden agyafúrtsága ellenére sem tud elgondolkodtató, de még igazán titokzatos sem lenni.
A valódi enigma ugyanis mindig az emberben van. Kivált, ha a világot irányító sors az egyéni szerencseadagok eltulajdonításával olykor felülírható. Márpedig az Intactóban – követhető motivációk híján – az érdeklődés csak az extrém versenyszámok perceiben jár csúcsra (főként az egzisztencialista metaforaként továbbgondolható erdei futás nem szívbetegeknek való), ez pedig így se nem krimi, se nem dráma. A feltételezhető konfliktus (Federicót az élteti, hogy a szerencse ütőképes zsenijeit felkutatva alkalmas alanyt találjon Sam státuszának megdöntéséhez) valahogy elvész a mellékszálak útvesztőjében, és az Intacto sok szerencsése inkább csak lökődik előre a forgatókönyvet író kezek által.
Pedig volna itt lehetőség bőven. Bulvársajtóba illően színes életekről hallunk, mindenkinek traumatikus múltja van, de az arcok mégis homályosak maradnak. Kínálkozna továbbá a szerencsébe való beavatás motívumának feldolgozása is, mivel a szereplők mindegyike az ezoterikus gondolatkörnek megfelelően a halálát túlélve (autóbaleset, földrengés, bikaöklelés, repülőszerencsétlenség, koncentrációs tábor) ruházódik fel természetfeletti hatalmával. Feltűnhetne még a szerencse szipolyozásában megmutatkozó vámpírtematika is, mint motivációs háttér, de az Intacto a szenvedélybe sem kóstol bele.
Különösen vérezhet a szívünk a szándékolatlanul komikusba hajló csúcspontért, amikor végre egymásnak feszül a végtelen szerencse és a határtalan mázli (ráadásul a látszólag visszavonulásra készülő Sam révén lélektanilag is ígéretes a helyzet), de a kísérlet hatósági közbelépés, illetve technikai akadály okán félbemarad. Kifejtés és befejezés majd talán a máris lefixált amerikai remake-ben. De erre inkább ne fogadjunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2319 |
