Pápai Zsolt
Malick az amerikai film nagy vesztesége: harminc év alatt mindössze három filmet forgatott.
Terrence Malick bemutatkozása az amerikai film egyik jelentős eseményének számított 1973-ban, a teljes ismeretlenségből érkezett, korábban filozófiával foglalkozó fiatal direktor Sivár vidék című debütáló munkája egyes – némi túlzásra hajlamos – kritikusokat Orson Welles pályakezdésére emlékeztette. Kicsit elszaladt a tolluk, annyi azonban bizonyos, hogy az elmúlt három évtizedben a Sivár vidék mellett mindössze két játékfilmet (Mennyei napok; Az őrület határán) készített, a nyolcvanas évek elején a zen-buddhizmus magányába vonult Malick az amerikai mozi egyik nagy vesztesége. A Sivár vidék soványka extrákkal felszerelt – mindössze a mű geneziséről szóló rövid dokut tartalmazó – DVD-kiadása feltétlenül ezt igazolja.
Az 1958-ban bizonyos Charles Starkweather és Caril Fugate által Nebraskában és Coloradóban elkövetett – tizenegy ember halálát okozó – sorozatgyilkosság eseményei ihlette film a szüzsé szintjén nem igazán originális darab. Az ötvenes években járunk, az amerikai Középnyugaton, Dél-Dakota síkságain. A huszonéves James Dean-imitátor szemetes, Kit, és szerelme, a bakfis Holly, miután likvidálják a lánynak a kettejük kapcsolatát ellenző apját, remetelétbe kezdenek, majd búvóhelyük felfedezése után céltalan és parttalan ámokfutásba fognak: Mexikóba akarnak eljutni, de nyugatnak, Montanába indulnak. A lapos sztori sok újat nem hoz, a mese mégsem meglepetések nélküli, a figurák oly természetességgel gyilkolnak, ahogy más levegőt vesz, így a kiszámíthatatlan fordulatok jórészt a szereplők reflektálatlanságából adódnak.
A film eredetiségét a markáns képi világ, az invenciózus – egyebek mellett Erik Satie és Carl Orff munkáiból táplálkozó – zenehasználat, a színészi játék minimalizmusa, valamint a banális, mégis mély értelmű dialógusok jelentik. Malick kivételes vizuális képességeit jelzi, hogy noha három operatőrrel forgatott, konzekvens képi világot munkált ki, az alapvetően hagyományos plánozású – például kézikamerát csak elvétve alkalmazó – műben szuggesztív és poétikus, helyenként egyenesen a természetfilmek világát idéző kompozíciók sorát alkotta meg. A két hős önmaga foglya a végtelenül tágas, ám riasztóan egyhangú miliőben. A direktor nagy bravúrja e környezet kétarcúságának bemutatása, a képeken rideg, mégis lenyűgöző, taszító-vonzó táj materializálódik, a tradicionális sorozatgyilkos-történetektől idegen ecsetkezeléssel. Az ihletett környezetrajz azonban az egész művet uraló, oppozíciókon alapuló szerkesztésmód csupán egyik komponense. Hollynak az eseményeket kommentáló naiv és együgyű naplómonológjai, illetve az egyes dialógusokon belüli antinómiák, a Kit szövegeiben megbúvó szofizmák sora is a képeken történteket ellenpontozza.
A rendező a wellesi és a hitchcocki hagyomány méltó örököseként magától értetődő természetességgel, minden didaxist kerülve halmozza a leheletfinom vizuális metaforákat. Az egyik legemlékezetesebb, alig néhány másodperces szekvenciában például a szabadságopciók végtelensége és végessége kopírozódik egymásra. A holt horizontot pásztázó hosszú körsvenk a lemenő napot figyelő Kit alakjánál állapodik meg, a fiú magányosan mereng a menekülés útjait kémlelve a jelenetet felvezető belső monológ nyomán az apokalipszis képzetét is implikáló, festői térben, puskáját karjaival a válla fölött átkulcsolva. A James Dean utolsó filmjének, Az óriásnak a nevezetes beállítását imitáló plánban önmagát feszíti keresztre (fegyverre) a tágasságába zárult síkvidéki Golgotán – már-már a posztmodern felé kacsintgató, trivialitásában is rétegzett, mégsem kimódolt pillanat.
A Sivár vidék ugyanis távol áll attól, hogy tételfilm legyen. Noha a hetvenes évek Amerikáját megbénító frusztrációk ott munkálnak a jelenetekben, akut társadalmi problémák konkrét formában nem, vagy csak felszínes társalgási szinten kerülnek elő. A Sivár vidék nem harsány társadalomkritika, inkább csendes és rezignált vétó egy korlátlan szabadságlehetőségeket kínáló, ám azok kihasználására csak deviáns magatartásmintákat felmutatni képes világ működésével szemben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2317 |
