Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

A vonzás szabályai

Hungler Tímea

 

Az Amerikai Psycho balul sikerült filmváltozata óta a kultregény írójának, Bret Easton Ellis-nek csalódott rajongói messiásként várták azt a kvalitásos direktort, aki végre képes visszaadni a minimalista irányzathoz tartozó szerző kegyetlenül szatirikus, töredékekből felépített, lajstromszerű világát. Az új Ellis-adaptáció, A vonzás szabályai alapján úgy tűnik, ez a rendező végre megérkezett, méghozzá annak a Roger Avery-nak a személyében, aki Quentin Tarantino holdudvarában társíróként sajátította el a szakma fortélyait. Avery ráérzett Ellis regényeinek érzelmileg kiüresedett, de sikerrel, pénzzel, csillogással és pucér nőkkel palástolt világára, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az író Glamoráma című művének filmváltozatát is ő viszi majd vászonra.

A vonzás szabályai az egyetemi élet bugyraiba nyújt betekintést Sean Bateman kalauzolásával, aki az író egyik „legnormálisabb” hőseként annak a Patrick Batemannek a kisöccse, aki az Amerikai Psycho sorozatgyilkosaként híresült el. Az ifjabbik Bateman (az éterien romlott James Van Der Beek telitalálat a szerepre) méla unalomban éli partiktól, orgiáktól és drogoktól teli életét, miközben a többi szereplőhöz hasonlatosan, betartva a vonzás szabályait, sosem azzal bújik ágyba, akivel igazán szeretné. A kicsit a Ponyvaregény elbeszélői struktúrájára emlékeztető mozit (a szereplőkön keresztül több epizód kapcsolódik egymásba) ugyanaz a tragikomikus atmoszféra hatja át, amely az író regényeit is jellemzi – a stabil párkapcsolatokra, érzelmi elkötelezettségre vágyó hősök saját, idejétmúlt igényeiktől megrettenve kommunikációképtelen zombikként lepik el a vásznat, és próbálják tartalommal megtölteni automatizmusoktól terhes, sivár mindennapjaikat, melyekből csak ideig-óráig zökkenti ki őket egy-egy érzelmeik kifejezésére még képes egyetemi társuk tragédiája.

A film nem a hagyományos értelemben vett történet, nincs sem eleje, sem közepe, sem vége – Ellis világa fájdalmasan ironikus, mozaikokból felépített körkép a posztmodern társadalomról, és annak kor, státusz, nem és anyagi helyzet alapján strukturálódott rétegeiről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2310

Kulcsszavak: 2000-es évek, adaptáció, Játékfilm, kábítószer, kultuszjelenség, szatíra, tanulás/tanítás/iskola, testiség, tragikomédia, USA film, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 1606 átlag: 5.45