Takács Ferenc
Rose Troche-nak ez a harmadik nagyjátékfilmje: a Los Angeles-i illetőségű rendezőnő az 1994-es Sundance-on tűnt fel Go Fish című munkájával, mely egy leszbikus szerelmi viszony története volt, majd a Hálószobák és előszobákkal (1998) folytatta, ebben a férfi-szexualitással foglalkozott. Mostani filmjében az a bizonyos „Middle America” a téma, a minden tekintetben átlagos, agyilag-nemileg „normális”, közepesen jómódú (azaz – honi fogalmaink szerint – meglehetősen gazdag) kertváros-lakók világa: a többszintes házak és úszómedencés kertek kényelmében és biztonságában élő, befutott szakértelmiségiek „élőhelyét”, a szuburbiát tanulmányozza Troche.
A „tanulmány” szó egyébként igen helyénvalónak látszik a Birtokviszony esetében: ha szépirodalmi analógiát keresünk, a hagyományos erkölcsrajz vagy erkölcstanulmány műfaja kínálkozik hasznos párhuzamként. Négy kertvárosi család életének a mélyére ás le a film, életük néhány napját veszi szemügyre megértő azonosulás és hűvös tárgyilagosság jól kimért és hatásos elegyével, bensőséges, ám iróniától sem mentes kisrealizmussal, s amit megmutat ezekből az életekből, abból ennek az emberfajtának és társadalmi rétegnek a lelki-szellemi állapotára vetül fény. A film szerint eléggé rossz állapotban van ez a réteg: a jómód és kiegyensúlyozottság látszat csupán, mögötte bizonytalanság, szorongás, kudarc, lelki torzulás, halálvágy és hasonló titkos férgek foga rágja ezeket az embereket. Láttukon még a jó öreg „elidegenedés” szót is bevetésre küldhetjük, hiszen ennek az erkölcsrajznak éppen az a kesernyésen kritikus tanulsága, hogy ezeket az embereket „birtokviszonyok” fűzik egymáshoz – pontosabban választják el őket egymástól –, s őszinte érzelmek és valódi emberi kapcsolatok helyett – a film angol címét idézve – „a tárgyak biztonságára” bízzák magukat, azaz nem önmagukra, hanem a tulajdonukra.
Tulajdonképpen ki is állíthatnánk a „jeles” minősítést, ha ebben nem zavarna két kellemetlen egybeesés. A film cselekmény-sémája – a látszatra egymástól függetlenül pergő életsorsok titkos egybeszálazása – Altman szabadalma, s egyébként is épp a minap láttunk egy igen jó ausztrál filmet, Ray Lawrence Szövevényét, amely ugyanezt a cselekménysémát alkalmazta a maga (ausztrál) szuburbia-erkölcsrajzában, helyenként kísértetiesen hasonló eredményekkel. Troche filmje így, ha mégoly ártatlan is benne, a másodlagosság gyanúját ébreszti nézőjében, s ettől a gyanútól nemigen szabadulunk, bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2309 |
