Vincze Teréz
A film cselekményének alapja egy ezerszer látott, a televízióban „igaz történetek” sorozatcím alatt rendszeresen felbukkanó klisé: szerelem első látásra, melyet – kezdetben – boldog házasság követ, mígnem – általában az első gyermek születését követően – elszabadul a pokol. Általában a férjből bújik elő az állat (bár láttunk már olyat is, hogy az asszony vált agresszívvá), kis családja pszichikai és fizikai erőszak áldozatává válik, úgyhogy a nő – rendszerint – sikertelen menekülési kísérleteket tesz.
Nos, hasonló dolog történik a szimpatikusnak látszó, polgári jómódban élő ifjú párral az Enyém vagy!-ban is. Itt is a férfi agresszív ösztönei törnek a felszínre, látszólag ok nélkül – éppen ez a megfoghatatlan, szinte értelmezhetetlen agresszivitás teszi e figurákat igazán fenyegetővé. A férjet alakító Sergi López már a magyar nézők számára is többször bizonyította, hogy a hétköznapokba alattomosan beszüremkedő gonoszság megformálásában remek teljesítményre képes. A Harry csak jót akar címszerepe kiváló alkalom volt ennek bizonyítására, és legutóbb a Félix és Rose-ban is neki jutott, a rövid, ám meggyőző alakítás, melyből megérthettük, Rose-nak valóban van mi elől Mexikóba szöknie.
Az új elem a megszokott történetvezetéshez képest a nő által választott út: a határozott szembenézés. Menekülés helyett úgy dönt, megpróbál valamit „visszaadni” a férfinak abból, az elsősorban pszichikai szenvedésből, ami neki jutott. A film dramaturgiailag maga a nagy beolvasás: a kikötözött férfi fejére olvastatik a kisiklott szerelem története – mely a nézők számára flashbackek sorából bontakozik ki.
A szokatlanul erős nőt feltételező elgondolás végkifejlete azután mi is lehetne más, minthogy a vakszerencse – egy pisztolygolyó képében – a nő segítségére siet, és – nem éppen megnyugtató módon – állítja helyre a családi idillt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2285 |
