Herpai Gergely
Jan de Bont rendezőnek és valószínűleg a film producereinek is tele lehet már mindenük az eredeti kompjuter-játékokkal, oly kevés utalást és a Lara Croft pixelkalandjaira valóban jellemző akciójelenetet láthatunk a Tomb Raider 2-ben. Mindössze az elején található egy jellemző rész, ahol egy víz alatti templomban Lara Croft kincsre vadászik, a későbbiekben viszont a TR2 inkább a James Bond-mozikra hasonlít.
A film szempontjából talán jobban is jártunk, hiszen már az első részben sem sikerült visszaadni a játékok hangulatát: most legalább egy nézhető, élvezhető kalandfilmet kapunk – a készítők még két MI6-os ügynököt is belesuvasztottak a filmbe, hogy jelezzék, mennyivel jobban szeretik James Bondot Lara Croftnál, és ha lehet, a következő 007-mozihoz őket válasszák már ki…
Tartok tőle, hogy ez nem lesz könnyű: bár találunk a filmben jól koreografált bondos akciójeleneteket, viszont kritikán aluliakat is. Ilyen az elején hatásosnak induló, de aztán idegesítően idétlen tenger alatti attrakció, ahol Lara Croft egy igazi Old Shatterhandos makarenkóival kábít el egy cápát, hogy aztán az elképedt (és felképelt) halat meglovagolva jusson ki a vízből. Később azért az első résznél érezhetően jobban kidolgozott (bár helyenként itt is bicegős) sztori és az érdekesebb karakterek valamennyit javítanak a hangulaton. Angelina Jolie másodszor is megdolgozik a pénzéért: az eddigi játékkarakterek közül messze ő a leghitelesebb – már amennyit ebből az üres, papírmasé figurából egyáltalán ki lehet hozni. Croft sokat köszönhet Jolie-nak, de nem vagyok benne biztos, hogy a színésznő is jól járt vele…
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2218 |
