Csillag Márton
James Cameron 1984-es kisköltségvetésű filmje, a Terminátor – A Halálosztó történetét egy lángok közül kiemelkedő kitinváz képe ihlette, az azóta közszájon forgó előzmények pedig csak később pattantak ki az író-rendező fejéből. A film cselekménye a szűkös anyagi keretek miatt a gyilokgéppel együtt a jövőből a jelenbe került át, Arnold Schwarzenegger és 17 mondatos álomszerepe mégis elkápráztatta a világ közönségét. Az 1991-es folytatásban Cameron a digitális technika fejlődéséhez igazodó tempót választott, az első részben kiagyalt háztáji fortélyait pedig látványos szuper-trükkökre cserélte – a csavaros történet mégis a jelenben ragadt. Az arcjátékát időközben megsokszorozó Schwarzenegger a tökéletes érzelmi hatás és biztosabb bevétel kedvéért apaszerepet kapott, a Terminátor-filmcsalád ezzel családi mozivá vált, és bebizonyosodott: a T-800-as modellszámú kibernetikus organizmus kétségkívül az ember legjobb barátja. A „sötét jelen + még sötétebb jövő” recept a legújabb technikai lehetőségekkel párosítva ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket, napjaink hathavonta folytatásokat produkáló mostoha világában sürgetővé vált tehát a harmadik rész elkészítése. A producerek bonyolult üzleti manőverei után Cameron ezúttal kiesett a rendezői székből, helyére Jonathan Mostow került, aki U-571 című tengeralattjárós filmjével már bebizonyította, hogy alkalomadtán képes lenne bizonyítani. Mostow úgy játszadozik a franchise-termékkel, mint szendvicsfelelős a sajtburgerrel: a számos idézettel, humoros kikacsintásokkal és nosztalgikus történetvezetéssel a Terminátor 3-at Schwarzenegger jutalomjátékává teszi, az akciórajongókat a lehetőségekhez képest minimális utómunkával és maximális rombolással kápráztatja el, a Terminátor-saga szerelmeseit pedig egy bájos csattanóval.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2214 |
