Pápai Zsolt
Július 24-én Palm Springsben a hatvanas évek európai mozgókép-forradalmainak újabb aktivistáját ragadta el a halál, a négy évtizedes pályája alatt másfél tucat nagyjátékfilmet készített John Schlesinger 77 éves korában távozott ez árnyékvilágból. Karrierje során végig diszkréten meghúzódott a mindenkori másodvonal élén, angliai indulásakor a Free Cinema és a New Cinema holdudvarában ténykedett, és Hollywoodba költözése után is igyekezett távol tartani magát a rivaldafénytől, bár az Éjféli cowboyért kapott Oscarja sztárrendezői státuszba emelte. New Cinema-beli harcostársai közül Karel Reiszére emlékeztet némileg a pályaképe: Oxfordban irodalmat tanult, majd színidirektorként indult, és a televíziónál kezdett dokumentumfilmeket készíteni az ötvenes években (nevezetes munkája a londoni Waterloo pályaudvar egy napját bemutató Terminus című darab), alapos előtanulmányokkal készült tehát rá a nagyjátékfilmekre. A hatvanas évek legelejétől realista tónusú és a társadalomkritikai attitűdöt sem nélkülöző mozikat (Ez is szerelem; Hazudós Billy; Darling; Távol a tébolyult tömegtől) forgatott Nagy-Britanniában, a hetvenes évektől pedig rendhagyó műfajfilmekkel (A sáska napja; Maraton életre-halálra; Jenkik; Sólyom és Hóember) folytatta az Egyesült Államokban. Sokakkal – például Tony Richardsonnal – ellentétben karrierjében nem okozott törést a hollywoodi antré, a hetvenes évek álomgyári trendjei ugyanis vonzották a hozzá hasonló gondolkozású alkotókat. Schlesinger számára nem csupán a társadalmi problémák kritikusabb megközelítése miatt volt kedvező a hollywoodi klíma, hanem azért is, mert a zsánerfilmekben folytathatta a határhelyzetbe vetett figurák – vagy ahogy ő fogalmazott egyszer: „a tapasztalás legszélsőségesebb formáit elszenvedő emberek” – reakcióinak vizsgálatát. Amennyire lehetett, amerikai munkáiban is igyekezett hű maradni dokumentarista gyökereihez, a nyolcvanas évek hollywoodi főirányainak megváltoztával, a realista megközelítésmódot kevéssé preferáló fordulat bekövetkeztével részben ezért is áldozott le a csillaga. Élete utolsó évtizedében mind többet dolgozott a televíziónak, és egyre kevesebb mozifilmet forgatott, esetenként rangján aluli produkciókat is vállalva. Láthatóan nehezen találta a helyét az új helyzetben, ebben a legújabban, amibe július 24-én került, viszont talán sikerül nyugalomra lelnie.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2210 |
