Báron György
Minden eladó, most éppen Nathaniel Hawthorne remekműve, A skarlát betű kelt el ár alatt a Brecht által hazugságpiacnak elkeresztelt Hollywoodban. Pontosabban csak az, ami használható belőle: a sztori. Van benne titkolt szerelem, lélek, melyet titkos méreg foga rág, ilyesmik. Valamit ki lehet hozni belőle. Alaposan át kell pofozni, persze. Igyekvő fickó ez a Hawthorne, de látszik, hogy soha nem járt rendes forgatókönyvírói iskolába. A regényben rengeteget beszélnek, és folyvást nyavalyognak. Ezeket szépen kivesszük, beleírunk egy-két véres gyilkosságot, némi erotikát, indiántámadást, a végére pedig az elbaltázott halál helyett szívderítő hepiendet, hogy minden jóra forduljon.
Mondjuk Hester Prynne-től előbb el akarják venni a gyermekét, majd halálra ítélik. A bitófa alatt szerelme, a lelkész szép beszédet mond és feláldozza magát a nőért. Most az ő nyakára kerül kötél, már remeg a sámli alatta, rúgná ki a hóhér, lélegzet visszafojtva, ez Griffithnél is bevált, a last minute solution, filmiskolában tanítják, az utolsó másodpercben érkezzék hát a felmentő sereg, indiánok, lesz jókora csetepaté, mindenki meghal, hőseink megmenekülnek, el egy szebb jövő felé, vége főcím, zene, csilingel a kassza, na ez is megvolna.
Be kell venni a buliba Roland Joffe-t, ő jó az ilyen kosztümös izékben, a főszerepre sztárt, legyen Demi Moore, ő mindig hozza a figurát, ha jó a szabója (most nem jó), mellé elég lesz egy kisebb név, Gary Oldman, úgy sincs semmi dolga azon kívül, hogy epekedjék, a lelki konfliktust hagyja meg a regényt lapozgató csitriknek, az ördögi férjnek igazi jó színész kéne, Robert Duvall, mondjuk, el is játszik egy figurát, nem zavartatva magát az őt körülvevő ürességtől, de az igazi főszereplő bizonyos Douglas Day Stewart, aki ezt a tébolyt megírta, a filmográfia szerint „Nathaniel Hawthorne regénye alapján”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/03 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=221 |
