Nyírõ András
Patricia Wallace könyve túl gyorsan jött, s túl késõn távozott.
1999: négy éve robbant be az Internet a köztudatba. Az egész világ megbolondult, azt hittük, hogy eljött a jövõ, és minden más lesz, mint korábban. Azt hittük, hogy a nagy változáson betegre keressük magunkat. Komoly elemzõk fejtegették, hogy nem baj, ha egy vállalkozás nem hoz pénzt, az a lényeg, hogy sok embert érjen el, késõbb majd ebbõl lehet valahogy pénzt csinálni. Sok pénzt. 1999-ben, ebben a hangulatban jelent meg az Internet pszichológiája címû könyv angolul. Akkor azt hittük, hogy az Internet mindent megváltoztat, a tudomány sem lesz olyan, mint korábban volt. Jöttek az evangélisták, a jövõlátók, és fantasztikus víziókat, szlogeneket, lózungokat hoztak. Mindenhez hozzászóltak, mindenrõl volt véleményük, amit kapcsolatba lehetett hozni a világhálóval. Akkoriban talán kifejezetten szakmai megközelítésnek hathatott, ha valaki az Internettel kapcsolatos könyvét csak a pszichológiai aspektusokra korlátozta.
Azóta eltelt újabb négy év. Ma már az óvodások is tudják, hogy minden vállalkozás annyira értékes, amennyi értéket termel. Az internetlufi kipukkant, a vállalkozások tönkrementek, néhány makacs túlélõ nyaldossa a sebeit. Ma a világháló néhány ezer profi szolgáltatás mellett ápolatlan amatõr oldalak kusza halmaza, valaha volt ambíciók szürke, szomorú romvárosa, és a pornó fellegvára. Négy éves késéssel jelent meg magyarul ez a könyv, kár volt leporolni. A szerzõ, Patricia Wallace ötletszerûen sorra veszi azokat a jelenségeket, amik eszébe jutnak az Internet és a pszichológia kapcsán, és leírja a véleményét. Esszé, mondhatnánk egy kis jóindulattal. A pszichológia azonban tudomány, ahol az állítások mögött tények, kísérletek, megismételhetõ eredmények adják a lábjegyzetek alapjait. A pszichológus ma már ne találgasson, hogy az internetes frusztráció oka talán a lassúság, hanem vizsgáljon és közöljön eredményeket.
Talán nem véletlen, hogy kevés igazán komoly tudományos munka jelent meg eddig az Internetrõl. A társadalomtudománynak idõre van szüksége, még ebben a felgyorsult világban is. Az emberi szokások gyorsan változnak, de akár még egy évtized tapasztalatai alapján is elhamarkodott lenne általában az Internet pszichológiájáról összefoglalót írni. Ma már talán van annyi kutatási eredmény, amire alapozva meg lehet fogalmazni néhány alátámasztható állítást. Ez persze talán unalmasabb és mindenképpen több munkával jár, mint amit Patricia Wallace a könyvére szánt. Nem méltó ez a könyv az Osiris pszichológiai sorozatába, olyan alapmûvek mellé, mint Eric Berne Szex a szerelemben, Leon Festinger A kognitív disszonancia elmélete vagy Mérei Ferenc Közösségek rejtett hálózata címû munkája.
Patricia Wallace: Az internet pszichológiája, Osiris, Budapest, 2002.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2195 |
