Pápai Zsolt
A DV elterjedése a filmkészítés demokratizálódását hozta, és ez üdvözlendõ, ám nem mindig gyümölcsözõ folyamat, hiszen számos, nem kellõen kiérlelt munka megszületését teszi lehetõvé. A pályája elején álló Bille Eltringham rendezõ második nagyjátékfilmje például igen kétes értékû darab, lévén nem egyéb, mint afféle bágyadt improvizációs gyakorlat. A két kisstílû, fiatal bûnözõ ámokfutását elregélõ mesében a kimódolt konfliktus mellé pszedo-dokumentarista elõadásmód és mesterkélt színészi teljesítmények sora járul, de mindez még hagyján. Eltringham láthatón azzal a céllal ragadott kamerát, hogy térképet rajzoljon egy homoszexuális kapcsolat egymást kölcsönös függésben tartó két figurájának lelkivilágáról, viszont éppen a pszichés folyamatok ábrázolásával gyûlik meg a baja, és alig jut tovább a közhelyeknél. Sok újdonsággal nem szolgál hát ez a produkció, mégis úttörõ jelentõségû, hiszen az elsõ olyan mû a filmtörténetben, amelynek a mozibemutatóval egy idõben került sor internetes premierjére.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2191 |
