Pápai Zsolt
A DV elterjedése a filmkészítés demokratizálódását hozta, és ez üdvözlendő, ám nem mindig gyümölcsöző folyamat, hiszen számos, nem kellően kiérlelt munka megszületését teszi lehetővé. A pályája elején álló Bille Eltringham rendező második nagyjátékfilmje például igen kétes értékű darab, lévén nem egyéb, mint afféle bágyadt improvizációs gyakorlat. A két kisstílű, fiatal bűnöző ámokfutását elregélő mesében a kimódolt konfliktus mellé pszedo-dokumentarista előadásmód és mesterkélt színészi teljesítmények sora járul, de mindez még hagyján. Eltringham láthatón azzal a céllal ragadott kamerát, hogy térképet rajzoljon egy homoszexuális kapcsolat egymást kölcsönös függésben tartó két figurájának lelkivilágáról, viszont éppen a pszichés folyamatok ábrázolásával gyűlik meg a baja, és alig jut tovább a közhelyeknél. Sok újdonsággal nem szolgál hát ez a produkció, mégis úttörő jelentőségű, hiszen az első olyan mű a filmtörténetben, amelynek a mozibemutatóval egy időben került sor internetes premierjére.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2191 |
