Tosoki Gyula
Alan Parker a kortárs film neves kötéltáncosa, mutatós gyakorlatokkal (Bugsy Malone; Éjféli expressz) és óriási pofáraesésekkel (Promenád a gyönyörbe; Evita) a háta mögött. Nagy problémája, hogy immáron három évtizedet átfogó pályája során képtelen volt eldönteni magában, a mûvészet vagy a szórakoztatás porondján kíván-e fellépni.
Egyszer az egyiken, egyszer a másikon, de leginkább mindkettõn egyszerre, mûfaji kísérletei is ebbõl a dilemmából fakadnak. A David Gale élete jellegzetes Parker-opusz, amennyiben két, látszólag összeegyezhetetlen zsáner összeházasítására tett kísérlete szülte. A tisztán szórakoztató célzatú, Legbelsõ félelem-típusú börtönthriller és a halálbüntetés elleni szózatként értelmezhetõ társadalmi drámák (Ments meg, Uram!; Az utolsó tánc) kevercse azonban elõbbinek nem eléggé feszült, utóbbinak pedig nem eléggé meggyõzõ.
David Gale egyetemi filozófiaprofesszor egész életében a halálbüntetés ellen küzdött, könyveket írt, demonstrációkat szervezett, ám a sors kibabrált vele, és egy tragikus félreértés-sorozat következményeképpen szeretve tisztelt kolleganõjének megerõszakolásával és megölésével vádolták meg, majd halálra ítélték. Amikor egy rangos lap újságírónõje bejelentkezik nála interjúra a kivégzés elõtt három nappal, a férfi rábízza a titkát, és megkéri, hogy kutassa fel a valódi tettest vagy tetteseket.
Tény és való, hogy Parker a maga hihetetlenül nagy rutinjával békésén elnavigálja a filmet a végkifejletig, sõt nem egyszer néminemû feszültségkeltés is telik tõle, azonban az üzenet elhintésére a narrációban rendszeresített üresjáratok nem tesznek jót mûvének. A direktor igyekszik ugyan elkerülni a direkt agitációt, és minimálra venni a halálbüntetést ellenzõ kiszólásokat, filmje egészében véve mégsem egyéb a kiinduló tétel illusztrációjánál.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2185 |
