Vincze Teréz
Gyerekszereplõvel filmet csinálni fél siker. Árva gyerekrõl filmet csinálni háromnegyedrész siker. Fogyatékkal élõ árvagyerekrõl való film készítésekor pedig hallatlan körültekintéssel kell eljárni, amennyiben nem akarjuk megalázóan túlnyerni magunkat. El tudom képzelni, hogy mondjuk az iráni, gyereksztori-készítõ, minimalista mágusok még egy ilyen helyzetbõl is ki tudnának hozni valami zseniálisat, de egy mûvészi ambíciókkal alaposan megáldott, az extremitások iránt különösen fogékony, fiatalos lendületû francia rendezõvel talán szükségszerûen történt az, ami történt: megrendezte ezt a (címével összhangban) pokoli kis mozgóképet.
Van itt árvagyerek mindjárt kettõ. Testvérek, akiket anyjuk – aki lehet, hogy nem is gonosz – elhagyott. A lány ráadásul autista (amit a film leginkább látványos hatásfokozó elemként használ), s ha nem lenne még elég a szörnyûségbõl: el akarják választani egymástól a testvéreket. A fiú mindent megtesz tehát, hogy a kétszemélyes családot egybentartsa, és hogy megtalálják a lány fixációjának tárgyát, a boldogságot jelképezõ mesebeli (kék virág helyett a) sárga falú, kékspalettás házat. Persze minél erõsebben vágynák az idillt és a normalitást, az annál távolabb kerül tõlük: intézeti szökésekkel sûrûn megtûzdelt vándorútjuk során van minden, mit egy drámát áhító rendezõ kisüthet: lopás, rablás, garázdaság, gyújtogatás, vérfertõzõ gyermekszerelem.
Mondanék azért jót is, például, hogy a gyerekszereplõk tényleg nem rosszak, nem rajtuk múlott, hogy nem lett ebbõl a filmbõl ütõs dráma. Az alkotókat azonban egy kidolgozott forgatókönyv és némi józan elmélkedés helyett a hév és az indulat vezette – aminek intenzitásában mindamellett van valami csodálatra méltó.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2182 |
