Köves Gábor
Hitler tizedes meg a többiek – gondolom, erre mondják bizonyos körökben, hogy forgatókönyvírói truváj. Hitler, mint az első világháborúból hazatámolygó kiábrándult és egzaltált fiatalember, hóna alatt a felfedezésre váró művész festményeivel, kabátzsebében pedig a gyakorló népszónok beszédeinek vázlataival. Menno Meyjes az Indiana Jones-univerzumban szereplő burleszk-nácik felskiccelése után a Führer fiatalkori portréjának megfestését tűzte ki célul, attól a tévhittől vezérelve, hogy az adott kontextusban komolyan feltehető a kérdés: mi lett volna, ha? Ha Hitler történetesen a festészetet választja életcélul, és víziói megmaradnak egy őrült képregényrajzoló papíron levezetett indulatainak.
Meyjes maga is a képregények irányelvei szerint gondolkodik, még ha ez bizonyára nem állt is szándékában. A történet mindenki számára ismert kezdő és végpontja közé felhúzott labirintusban ügyesen mozgatja a fiatal Hitler és a háborúban fél karját vesztő, zsidó műkereskedő, Rothman alakját, hogy a dramaturgia iskolás követelményei szerint a megfelelő pontokon terelje egymás mellé, állítsa szembe, válassza szét, vagy ütköztesse őket. A megfelelő atmoszféra megteremtésére az elsőfilmes rendező érzékletesen bevilágított városképeket illeszt Koltai Lajos segédletével a cselekményhez, melyek ugyan szépnek kétségtelenül szépek, ám ahelyett hogy a történetet szolgálnák, egy külön, azzal párhuzamosan futó leporellót alkotnak. Mi lett volna, ha? – feszegeti Meyjes makacsul a kérdést, olyan elszántsággal és magabiztossággal, hogy az ember már-már hajlamos azt hinni, egy valóban létező, akárcsak egy másodpercig is komolyan vehető kérdéssel szembesítik. Az áldozatok számának ismeretében azonban kétséges, hogy bármilyen komolyan vehető hozadéka is lehetne az ilyen és ehhez hasonló gondolatfutamoknak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2181 |
