Köves Gábor
Hitler tizedes meg a többiek – gondolom, erre mondják bizonyos körökben, hogy forgatókönyvírói truváj. Hitler, mint az elsõ világháborúból hazatámolygó kiábrándult és egzaltált fiatalember, hóna alatt a felfedezésre váró mûvész festményeivel, kabátzsebében pedig a gyakorló népszónok beszédeinek vázlataival. Menno Meyjes az Indiana Jones-univerzumban szereplõ burleszk-nácik felskiccelése után a Führer fiatalkori portréjának megfestését tûzte ki célul, attól a tévhittõl vezérelve, hogy az adott kontextusban komolyan feltehetõ a kérdés: mi lett volna, ha? Ha Hitler történetesen a festészetet választja életcélul, és víziói megmaradnak egy õrült képregényrajzoló papíron levezetett indulatainak.
Meyjes maga is a képregények irányelvei szerint gondolkodik, még ha ez bizonyára nem állt is szándékában. A történet mindenki számára ismert kezdõ és végpontja közé felhúzott labirintusban ügyesen mozgatja a fiatal Hitler és a háborúban fél karját vesztõ, zsidó mûkereskedõ, Rothman alakját, hogy a dramaturgia iskolás követelményei szerint a megfelelõ pontokon terelje egymás mellé, állítsa szembe, válassza szét, vagy ütköztesse õket. A megfelelõ atmoszféra megteremtésére az elsõfilmes rendezõ érzékletesen bevilágított városképeket illeszt Koltai Lajos segédletével a cselekményhez, melyek ugyan szépnek kétségtelenül szépek, ám ahelyett hogy a történetet szolgálnák, egy külön, azzal párhuzamosan futó leporellót alkotnak. Mi lett volna, ha? – feszegeti Meyjes makacsul a kérdést, olyan elszántsággal és magabiztossággal, hogy az ember már-már hajlamos azt hinni, egy valóban létezõ, akárcsak egy másodpercig is komolyan vehetõ kérdéssel szembesítik. Az áldozatok számának ismeretében azonban kétséges, hogy bármilyen komolyan vehetõ hozadéka is lehetne az ilyen és ehhez hasonló gondolatfutamoknak.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2181 |
