Korcsog Balázs
Richard Linklater, a „beszélgetős” filmek amerikai mestere korábbi produkciói (a Henyék, a Mielőtt felkel a Nap és a Naplopók) után tovább köszörülte filmnyelvét: legújabb alkotása is egy (Stephen Belber színműve alapján készült) filmes kamaradráma. A film egyetlen helyszínen, egy amerikai kisváros szűkös motelszobájában játszódik, ahol két régi barát, két volt osztálytárs találkozik: Vince (Ethan Hawke), aki tűzoltó és „mellékállásban” drogdíler, illetve John (Robert Sean Leonard), a dokumentumfilm-rendező, akinek a kisvárosban megrendezett filmfesztiválon másnap mutatják be első filmjét. Vince durva és erőszakos, John komoly és megfontolt, szolidabb/szelídebb(nek tűnő) művészlélek. Később, a két jó barát beszélgetésének előrehaladtával azonban fordul a kocka, felcserélődnek a szerepek: a régi közös emlékek felidézése közben ugyanis Vince azzal vádolja meg Johnt, hogy annak idején megerőszakolta a barátnőjét, Amyt. Vince felveszi magnóra John beismerő vallomását, és a magnószalaggal, a kazettával (innen a film címe) megpróbálja zsarolni a barátját. Vince hívására hamarosan Amy (Uma Thurman) is megjelenik a motelszobában, ám „az” igazságra nem derül fény, nem tudjuk meg, hogy mi is történt valójában azon a bizonyos „randin”.
A mindössze három szereplő, az egyetlen és zárt helyszínen történő forgatás és a film társalgási dráma jellege igencsak leszűkíti a rendező mozgásterét, aki a színészvezetésre, illetve a jellemek és karakterek kidolgozására koncentrálva kénytelen kizárólag közeli és félközeli beállításokban elbeszélni a történetet. A drámaian kiélezett helyzetekben Linklater szakít a párbeszédek schnitt–gegenschnitt–anschnittes filmezési és vágástechnikájával, vagyis azzal a jól bevált hollywoodi hagyománnyal, amikor is a dialógus során előbb az egyik, majd a másik felet, végül kettejüket együtt mutatják.
A Visszajátszás „film a filmben” jellegét egyrészt John dokumentumfilmje, másrészt Ethan Hawke és Robert Sean Leonard közös szerepeltetése adja. A két fiatal színész már játszott együtt a Holt költők társaságában, így azt a filmet (a diákkor filmjét) ennek (a fiatal felnőttek filmjének) előzményeként vagy előtörténeteként, illetve megfordítva: a Visszajátszást a Holt költők folytatásaként is nézhetjük. Ez egészen új megvilágításba helyezi a történetet: a két filmet így a két fiú (és a két színész) negatív fejlődés- vagy nevelődési regényének stációiként is értelmezhetjük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2158 |
