Herpai Gergely
A nyolcadik utas: a hal áll. Elnézést a kissé idétlen poénért, de muszáj volt megejtenem Steve Beck „óceános” filmjével kapcsolatban, mivel annyira gátlástalanul merít motívumokat több neves, „(űr)hajót, magányos bolygót, tenger mélyét felfedező” horrorfilmből, köztük a Ridley Scott klasszikusból is.
A címszereplő az Antonio Graza nevű hatalmas óceánjáró luxushajó, amelyen 1962-ben egy rejtélyes gyilkos rendkívül látványos és kegyetlen módon (némileg a Kockára és a Kaptárra emlékeztető „testdarabolós” módszerrel) lemészárolja az utasokat és a legénységet. A Graza ezután teljesen eltűnik, csak évekkel később ered nyomába egy fiatal kanadai pilóta, Jack Ferriman (Desmond Harrington), aki az esetleges zsákmány reményében megbíz egy elhagyatott hajók mentésével foglalkozó kapitányt, Sean Murphy-t (Gabriel Byrne) és legénységét, hogy kutassák fel az óceánjárót. Murphy-ék Ferrimannal együtt fel is kerekednek és rá is lelnek a Grazára, a címben szereplő összes szellemmel egyetemben.
A film innentől a jól bejáratott sablonok útját járja, úgyhogy a műfajban járatos néző maximum azzal fogja magát szórakoztatni, hogy jó előre kitalálja, ki lesz a következő áldozat és ki a hunyó ebben a kiszámítható kísértethistóriában. Sajnos ezen felül a Szellemhajó még csak képileg sem olyan eredeti, mint például az amúgy szintén elég közepes 13 szellem: ott legalább tényleg a frász tört ránk a jól kidolgozott élőhalott lelkektől, itt viszont pár szellemvasút-szintű aszott hullán túl nem kap többet a néző a pénzéért. Úgy tűnik, az utóbbi évek kísértetfilmjeit mind átok kísérti: Az átok, a Ház a kísértethegyen és a 13 szellem után a Szellemhajó is beállt az elpuskázott lehetőségek sorába.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2126 |
