Pápai Zsolt
James Whale kívülálló volt Hollywoodban, így mindig is vonzódott a bizonytalan társadalmi státuszú hősök iránt.
Máig lenyűgözőnek tetszik az a könnyedség, amellyel a húszas évek végén az Államokba emigrált brit direktor, James Whale a hangos váltás hajnalán néhány alapvető horror- és sci-fi-alműfaj szabályát kodifikálta. A rendező a horrortörténet egyik legnevezetesebb mítosza, a Frankenstein-sztori alapjainak lerakása után előbb a kísértetház-filmek sztenderdjeit írta át az Ódon, sötét házban, majd a fantasztikus filmek új alakváltozatát teremtette meg A láthatatlan emberrel. Utóbbi opus jól láthatóan a kísérletezés hevében született: a hangosfilmben rejlő lehetőségek határait ostromolja azzal, hogy a főhős figurájának megformálását egy mimikájától tökéletesen megfosztott, a hangjára, illetve – kisebb részben – a testének játékára támaszkodó színészre bízza, ugyanakkor a látvány terén a kor csaknem valamennyi ismert és újdonatúj speciális effektusát beveti.
A Frankenstein után két évvel Whale ismét egyik földije munkájának megfilmesítésébe fogott. A nagy vonalakban H. G. Wells regényét követő cselekmény hőse egy ambiciózus kutató, aki sikeresen kísérletezik az élő organizmusokat láthatatlanná tevő szérummal, ám nagy hibát vét, amikor önmagán is kipróbálja találmányát, mert megszállott szobatudósból világhatalmi ábrándokat hajszoló őrültté válik. R. C. Sherriff forgatókönyvíró a kétszáz oldalas könyv hetvenperces mozgókép-adaptációjához szükséges kötelező – leginkább a cselekmény középső harmadát érintő – változtatásokon kívül csupán annyiban igazított Wells írásán, hogy a Universal-horrorok hagyományához alkalmazkodva egy szerelmi háromszöget ékelt a mesébe.
Igaz, utóbbi alig bír dramaturgiai funkcióval: a hangsúly a filmben is a címszereplő és környezete különös kapcsolatán van. Az élete végéig meggyőződéses szocialista Wells számára a címszereplőtől a legjelentéktelenebb mellékalakokig kizárólag ellenszenves figurákat elősoroló történet alkalmas alapanyagot kínált ahhoz, hogy korának – szerinte – változásra megérett társadalmáról groteszk tablóképet alkosson. Whale britként és homoszexuálisként is kívülálló volt Hollywoodban, így a bizonytalan társadalmi státuszú hősök iránt mindig is nagy vonzalommal viseltetett, nem csoda hát, hogy az ő interpretációjában a megalomán hatalmi ambíciókat dédelgető és tervei megvalósításában végletekig elszánt főhős a provinciális és nyárspolgári miliő kontrasztjában némi szimpátiát is kelt. Whale a láthatatlan ember környezetének bemutatásakor Wells csak ritkán tapasztalható fekete humorát a maga hasonló árnyalatú humorával keverve a vígjátéki elemeket a mű alapjának tette meg, munkája ekképpen a feketekomédia és a sci-fi keveréke lett, amely szépen illeszkedik a harmincas évek őrült tudósokat lajstromozó fantasztikus filmjeinek sorába, ugyanakkor csöppet el is üt azoktól.
A Universal horror- és sci-fi-klasszikusait egybegyűjtő sorozatban megjelent filmet a széria többi darabjához hasonlóan némi extrával is felszerelték, és ez dicséretes, ront viszont az összképen a járulékos anyagok kétséges használati értéke. Rudy Behlmer filmtörténész audiokommentárja a mű preprodukciós fázisbeli sorsáról mesél, valamint kis színeseket hoz a rendezőről és a főbb szereplőkről, a mellékelt félórás dokumentumfilm pedig beszél Whale karrierjének főbb állomásairól, illetve A láthatatlan emberrel született műfaj utóéletéről is, azonban az egyik legizgalmasabb problémát, a trükkfelvételek kérdését mindkét anyag jószerivel érintetlenül hagyja. Néhány percben terített hézagos és téves információk nem elégségesek ahhoz, hogy a korszakban ultramodernnek számító vándormaszkos technika lényege érthetővé váljék a mezei mozista előtt, illetve, hogy a néző számára testközelbe kerüljön a többszörös expozíció vagy a stoptrükk. Fájó ez a hiány, hiszen a film – hála a kongeniális John P. Fulton effektmesternek – nem kis részben épp a benne bevetett trükktechnikák bravúros alkalmazása miatt élő mind a mai napig.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2120 |
